Hogy legyek határozott a lóval?

Vagy tudat alatt félsz az eséstől, lovaktól, vagy tényleg egy olyan lovat fogtál ki, aki egygazdás, nem iskolaló típus.

Mindkettőre megoldás egy olyan ló, amelyiket nem tudod összezavarni, higgadt, kiszámítható.

Az elképzelhető, hogy tudat alatt a ló reakciója miatt aggódsz. Ha az edződ partner ebben, próbáld ki, hogy egy hossszúfal ügetés, egy rövidfal lépés. Ne a lovat figyeld, ne az ő esetleges problémáival foglalkozz. Nézz előre, tudd, hogy ezen a hosszúfalon ügetni akarsz, befordulsz rá, csizma, és menj előre! Ha kört akarsz lovagolni, lásd a homokban előre, hogy merre akarsz menni és csak arra figyelj, hogy arra menj! Igen, tudom, a lónak sokkal kényelmesebb pillangókat bámulni, de most nem ez a feladat...

Azt sajnos tudomásul kell vennie mindenkinek, aki lovazik, hogy ők hierarchikus társadalomban élnek. Ott is van haverság meg szövetségek, de alapjáraton főnökség-alárendeltek kapcsolatok léteznek. Per pillanat a lovacska alattad örül a mozgáslehetőségnek, nincs ellened, de melletted sem. Ha nem vicsorogsz rá (képletesen), akkor masszívan hülyének és gyengének néz, és azt csinál, amit ő óhajt. Ha nem akar visszaesni lépésbe, tessék azt a szárat meghúzni izomból, hogy de igen! Ha kérsz valamit és csinálja, lehettek a legjobb haverok, ezzel nyilván semmi gond és követendő (már csak azért is jó velük barátságban lenni, mert 8-10x nehezebbek nálunk..). De ha éppen nem úgy hozza a hangulata, hogy együttműködjön, akkor igenis rá kell mordulni. Nem kell durvának lenni, elég egy "sunyítás", hogy hejj, kértem valamit szépen!

Már sok éve ezzel a problémával küzdök, mint te, a lovas pályám elejétől kezdve, pedig nem vagyok félős lovas. Pusztán csak ilyen a természetem.

Ez nagyon hátráltatott sajnos a fejlődésben. Akármerre jártam, mindenki azonnal tudta, hogy a határozatlanságom a baj (még a laikusok is) és olyan emberek mondták, hogy változtassak ezen, akiknek maximálisan adok a szavára, mégsem ment.

Olyan volt, mint a szeret-nem szeret. (Pl.: Van egy aranyos ember és tudod, hogy nincs okod utálni, de mégis utálod és egyszerűen nem tudsz szembe menni a saját érzéseiddel.)

Kb. 1 éve viszont “áttört a gát” és már egyáltalán nem okoz gondot, hogy határozott legyek. Fogalmam sincs, hogy mi váltotta ezt ki és tudom, hogy ez neked nem nagy segítség, de tudd, hogy ezzel nem vagy egyedül és ettől még nem kell feladnod a lovaglást.

(Szerintem segített valamennyit ebben a saját ló is, de ezt a megoldást nem ajánlom senkinek, mert a határozatlan lovasoknál nagy az esély arra, hogy a fejükre nő a ló, ami veszélyes helyzeteket szül. Jobb és biztonságosabb, ha van melletted egy edző és egy olyan iskolaló, aki nem használja ki a helyzetet.)