Ki hogyan tanult meg díjugratni?

Felnőtt koromra tanultam meg ugrani. Egy lovardában vagyok edző, így fizetnem nem kellett érte, egy kollégám foglalkozott velem. Amikor az edzői papírt csináltam akkor 2-3x ugrottunk 50-60 centiket, de nem az volt a cél, hanem hogy megtanuljunk pályátépíteni.

Nekem a szüleim nem támogatták gyermekkoromban az ilyen jellegű ambícióimat, mondván, hogy drága, ami igaz is, ha hivatalosan akarsz versenyezni, akkor egy-egy versenynap 20 ezer is lehet (vagy több), plusz ugye heti több edzés, tagsági díjak.. stb ráadásul az se biztos, hogy az első 6ban benne leszel.

Nem hivatalosan vannak szabadidős lovas versenyek, ahova nem kell rev, csak nevezési díjat fizetsz. Pl a mi lovardánk is szokott ilyet rendezni. Szeretik mert megfizethető és elérhető a versenyélmény. Természetesen oda is készülni kell.

Szia!

Én 15 éve lovagolok, egész kicsi korom óta.

A tapasztalatom az, hogy valóban, a minőségi helyek drágábbak, nekem szerencsém volt egy közeli lovardával, ahol folyamatosan felkészítettek.

Ha tényleg szeretnél rendesen megtanulni, mindenképpen javaslom, hogy egyszer-kétszer nézz el abba a lovardába, ha mást nem, és megengedik, legalább a pálya széléről nézd az edzést.

Mindemellett sokat tudsz tenni önerőből is. Van egy-két olyan szakkönyv, amit lehet, hogy nem minden boltban találsz meg, de nem drágák és érdemes megvenni, elolvasni őket. Ilyen a Némethy Bertalan - Díjugratás a Némethy módszerrel, vagy a Jörg Kreutzmann - Díjugratás.

Ami nagyon fontos azonban, hogy tudd, hányadán állsz a lovaglással. Nem írtad, szoktál e lovagolni rendszeresen, mióta és hogy miket szoktál csinálni. Egyáltalán nem javasolom, hogy elsőre egyedül megpróbáld az ugratást, mindenképpen legyen ott veled valaki, aki már csinálta, van tapasztalata, és olyan lóval tedd, aki már ugrott. Nem feltétlenül kell annak képzett díjugrató lónak lennie, bármilyen nyugodt vérmérsékletű lovacska lehet, aki tudja, mi az, hogy ugrani.

Az én edzőm régen ugrólovas volt, így már elég hamar elkezdtünk az ugrásra koncentrálni, van, hogy 110-120on megyünk itthon, de nem a magasság a lényeg, ezt hidd el nekem, sokkal fontosabb, hogy fejben ott legyél, jó technikával és biztos üléssel rendelkezz, tudd, mit csinálsz.

Ha versenyezni szeretnél, az komolyabb szinten elég sok pénz, de valóban vannak olyan házi versenyek, amikre nem kell semmilyen képzettség vagy papír, csak nevezési díj. Az első ugrástól a versenyig azonban hosszú az út, rögös és kitartónak kell lenni. Az ugrás a lovassportban az egyik legnehezebb és legtöbb lelki erőt igénylő sport, nem szabad félni.

Az én szüleim a házi versenyeket támogatták, vagyis kifizették nekem a nevezési díjat, megnéztek, örültek, ha nyertem valamit. Ilyenkor mi a lovardával mentünk. (Nagyon fontos, hogy megfelelő versenyöltözék legyen rajtad.)

Nekem nincs rajtengedély vizsgám, és nem azért, mert nem tudnám megcsinálni, hanem mert nincs olyan lovam, illetve kapacitásom arra, hogy licene-t szerezzek. Nagyon szívesen és lelkesen járnék mind díjlovas, mind ugró hivatalos versenyekre, de ez sok pénzt jelent. Az energia ráfordítás nem tudom, nálad hogy van, de nálam meg van, majdnem minden nap lovagolok, viszont ez nem változtat azon az egyszerű tényen, hogy nincs rá felesleges pénzünk. Ezt meg kell értened, sajnos ilyen szempontból úri sport a lovaglás.

(De persze ebből van kiút, vannak ingyenes lovasiskolás, mint például az Epona.)

Bármi kérdésed van, írj nyugodtan, nagyon szívesen segítek neked, amiben csak tudok!