Félős lovas lettem. Hogyan tudnám visszanyerni az önbizalmamat?
Gyerekkoromban kezdtem lovagolni. Anno sokat lovaztam önállóan, egyedül jártam ki terepre, "problémás" lovakra is ráültettek - utólag visszagondolva elég felelőtlenül -, és sosem féltem a lovon, vagy ha igen, az is inkább izgalom volt. Fel sem merült bennem, hogy bajom lehet. Nem voltam egy csúcs lovas, sajnos nem tanítottak rendesen, csak olyan falusi árkon-bokron-módon, inkább ösztönösen oldottam meg a helyzeteket, méghozzá egész jól, ahogy hozzáértőktől visszahallottam.
Felnőttkoromban jó pár év kihagyás után kezdtem újra, ezúttal egy normális helyen, edzői segítséggel, sőt, már egy saját lovam is van. :)
De mióta gyerekem született, egyre jobban parázok a balesetektől. Folyton a legrosszabb forgatókönyv lebeg előttem és inkább kerülöm a kicsit is veszélyes helyzeteket. Ez nagyon rossz, mert a lovamnak egy nyugodt, határozott lovas kéne, mert ő is hajlamos bepörögni, ha hagyják.
Azt se mondhatom, hogy rossz élmény ért, mert volt ugyan pár esésem, ami után nyomtam kicsit az ágyat, de ilyen korábban is volt.
Az önbizalmam romokban, mert hát mindig a könnyebb utat választom, lúzernek érzem magam. Főleg terepen. Van pöpec védőfelszerelésem, és mégis.
Hogy tudnám a bátorságomat fejleszteni, lehetőleg úgy, hogy ne menjen a biztonság rovására?
válasza:Nem derül ki férfi vagy nő vagy, de van "keménycsávó" lovas ismerősöm, aki félős lett mióta gyerekei vannak.
Szerintem ez tök normális, főleg ha nem sportszerűen lovagoltál, esetleg kihagyásokkal.
Ne a bátorságodat akard fejleszteni, hanem azt tedd helyre a fejedben, hogy attól nem leszel lúzer mert óvatosabb vagy.
Ezt munkalovasként mondom, szóval én nem vagyok félős, de nem vagy már 15 éves, nem kell minden hülyeségbe belemenni. A családodnak is szüksége van rád és nem tolószékben.
válasza: válasza:Az ember ahogy idősödik, előbb-utóbb az egészséget és a családot helyezi előtérbe a rizikó helyett.
Jó példa erre pl Damon Hill, aki tudta, érezte, mikor kell abbahagyni a sportot és az adrenalin hajszolását. Sokan lenézték, de az idő őt igazolta, ma is boldogan él, nem lett az vele ami Schumacherrel vagy Zanardival.
válasza:Szia! Hát sztem a félősség nem egyenlő óvatossággal, ezt kéne tisztázni, ha csak óvatos vagy az nem gáz. Nő vagy kérdező? Hasonló szituban vagyok, szintén nem tanítottak, bátor voltam (sose vakmerő) és most meg olyan helyzetekbben amit régen élvetem, félek.
Most a többieknek: nem vakmerő mutatványokról van szó, rendes hétköznapi terepezésnél pl félek a hazafele vágtától mert korábban csúnyán lerakott az egyiknél. Egyszerűen rámjön, a semmiből, és nem nagyon tudok mit kezdeni vele, a végre valahára megvett saját lovamon. Én a hormonokat vádolom, mondjuk én klimaxban vagyon szépen, nekem szülés után még nem volt ilyen (mondjuk nem sokat tudtam menni).
Nekem két dolog segít, vagyis 3. Az egyik az, hoyg van konkrét feladat mindig, most ezt vagy azt kell csinálni (terepen is!) akkor arra csak figyelek. A második, hogy ha sokat megyek, ugye a harmadik sorra következő napon már sokkal jobb (nem lovat fárasztom halálra, van, hogy fél órát lötyögünk). A 3. hogy imádom ezt a dögöt, és kezdjük megszokni/ismerni egymást (alapból egy aranyos nyugis állat, csak fiatal és elég szépeket tud ugrálni nagy ritkán ha rájön). Esetleg ha földről nem szoktál vele dolgozni akkor érdemes, még egy sima futószárazás is jót tesz. Szerintem tapasztald ki hogy mikor érzed jobban magad és azt alkalmazd. Nem kell túlzott elvárásokat támasztani :-) van egy angol csoport a facén ott a csajok néha arra is büszkék, ha felülnek 20percet sétálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!