Gondolatok a lovasérzésről. Ti hogy látjátok?

Szóval már egy jó ideje lovagolok és emlékszem hogy kezdetben szenvedés volt minden edzés, mert (amikor még futószáron mentem) mindig görcsösen ültem, kapaszkodtam teljes erőből és volt hogy hosszú időn keresztül rosszul csináltam feladatokat és néha nem értettem hogy miért sikerült rosszul amikor elvileg szinte mindent jól csináltam. Nyilván az oktató feladata hogy átadja a tudást, amit akkor tudnom/csinálnom kell az adott feladatot. De csak idő kérdése volt hogy megnyugodjak és biztonságban érezzem magam lóháton. Onnantól már minden jobban ment. Viszont a megtanultakra görcsösen koncentrálva csináltam mindent és még nem tudtam úgy érezni a lovat. Aztán egyre inkább kezdtem érezni a harmóniát és jobban figyeltem a lovamra, hogy hogyan mozog, mit csinál, hogyan reagál. Szerintem (az eddigiek alapján) el lehet mondani, meg lehet tanítani a lovasérzés alapjait, de a lovason múlik hogy érzi e a kapcsolatot a lóval, és néha a csak simán megpróbálja érezni a cselekedetei (avagy segítségadások) összhangját és az azok által kifejtett befolyást amivel a lovára hat. Egyszóval a lovasérzés tanítható, de rá kell érezni és onnantól a legjobbra törekvés (többnyire) ösztönös. Szerintetek?