Tett már a lovatok, meglepetéseket, kedves gesztusokat?

Nem hiszem, hogy egy rágcsáló (egér, nyúl, kenguru, degu, ló stb) annyira intelligens lenne, hogy szeresse az embert de azt igen, hogy aki sokat van vele és törődik vele azt felismeri és annak a szeretethez hasonló jeleket küld.

Talán a patkány lehet kivétel mert az elég intelligens ilyen érzelmekhez.

Az én lovam is küldött már ilyen "jeleket", de nem hinném, hogy ezek igazából érzelemből fakadnának.

Képesek szeretni.

A rágcsálókat és a kisemlősöket kedves első ne szóld le ha nincs tapasztalatod velük.

Nekem pl. nyuszim van és igenis szeret. Mindig jön, bújik. Követeli a szeretgetést cserébe engem is megnyalogat.

A lovak is képesek szeretni.

Hát az én lovam elég "magának való" és messze nem olyan kedves, mint pl. a kutyám volt, de a maga módján szeret és ennek olykor jelét is adja. Leginkább azzal, hogy megcsinálja, amit kérek tőle, és türi az ügyetlenkedéseimet.

Ha igaz – márpedig igaz -, hogy a lovaglás lényege a KAPCSOLAT a lovas és a ló között, akkor ezzel az is együtt értendő, hogy a ló és lovas – kölcsönösen – szereti egymást. Tehát a ló is szereti a gazdáját. Hogy ennek hogyan adja jelét, az egy külön nagy téma és az adott ló egyéniségétől is függ.

Az ember és állat közötti szeretet-kapcsolat természetesen és lényegesen különbözik attól, ami emberi személyek között tud lenni, de én igazi szeretetnek nevezem.

A szeretet lényege ugyanis az, hogy áldozatok árán is jót akarok a másiknak.

Hát e tekintetben van, hogy egy lótól több és őszintébb szeretet kap egy ember, mint attól, aki emberi természete miatt sokkal tökéletesebb szeretet-képességgel rendelkezik, de mégis egy „önző állat” – bocs' a durva kifejezésért, de annyira ide passzol ez a szófordulat.

Nekem volt már olyan lóval dolgom, akit bármennyire imádtam-szerettem ő szerintem nem szeretett engem. Nem szívesen jöttc, ha foglalkoztam vele (nem rohant el, de látszott rajta hogy semmi ledve). Persze megcsinált mindent hosz erre lett betanítva, de munk után is inkább otthagyott azonnal a legelőn, még a jutalomfalatot se várta megy (Semmi egészségügyi gondja nem volt vagy ilyesmi, munk során is együttműködő volt. Egyszerűen csak nem szerette az emberek társaságát.)

Egy másik ló, aki a sajátom volt ennek a szöges ellentéte. Otthagyja a ménest a legelőn és jön, ha meglát. Nyalogat, bújik, követeli a szeretetet és a simogatást. Ha csak kint téblábolok a legelő kerítése mellett akkor odajön és próbálja felhívni a figyelmemet, hogy foglalkozzak már vele. Egyedül kivihetem terepre, semmi hiszti a többi ló maitt, inkább örül hogy aznap nem osztályban megyünk ki. Látszik rajta hogy imádja a legtöbb embert és dolgozni velük. (Pedig a lovakkal is nagyon jól kijön, nincs ott se kirekesztve és mégis sokszor első helyen az ember van nála.)