Miért nem szokták megnevelni a kistestű kutyákat?

Van két csivavám, gyakran megyünk az erdőbe, hogy szaladgálhassanak más kutyákkal. Nagytestű kutyákhoz nyugodtan odaengedhetem őket, mert megszaglásszák egymást, szaladgálnak, játszanak és ennyi. De pl. ma is odarohant egy westie az egyik kutyámhoz, és elkezdte harapni, az egyik füle picit sebes is lett. Nem sokkal később odajött egy tibeti spániel, vele is majdnem összeverekedtek, hiába jött a gazdája, és szólogatott a kutyájának, nem fejezte be, csak akkor, amikor odanyúltam a kutyájának a nyakához és picit megráncigáltam. Még az öreg nőnek, a gazdának állt feljebb. Volt, hogy a póráz végéről egy pincsi, vagy egy tacskó akarta szétszedni a kutyáimat. Ezeknek a kutyáknak a gazdájuk meg azt mondta, hogy ne csodálkozzak, ha a kutyáimnak ugranak, mivel a csivavák méregzsákok, és a kutyák megérzik ezt, ezért reagálnak így.. Mondtam nem, ha meg vannak nevelve akkor nem méregzsákok, és már pedig meg vannak, ellentétben az ő kutyájával. Ő persze erősködött. Miután elmentek, egy másik kutyát már megint meg akart támadni a kutyája. Ne haragudjatok hogy ilyen hosszú lett amit írtam, de nagyon bosszant ez az egész dolog. (Vannak kivételek, kistestűek, akik tényleg jól neveltek, de egyre ritkábban találkozom olyanokkal.) Nektek vannak hasonló tapasztalataitok? Mivel lehetne érvelni a neveletlen kutyájú gazdáknak, hogy foglalkozzanak már egy kicsit a kutyájukkal?