Mégis mi lehet vele?

Hát hol is kezdjem. Nagyiméknál él egy most 5 éves labrador fiúcska.

Amikor megismertem egy elképesztően éleseszű,gyors kutyus volt. Ennek örömére Nagyimék beszereztek egy második kutyust is,csak hát mint az az idő előrehaladtával kiderült,túl soknak bizonyult a két kutyus. Ebből hatalmas vita lett a családban,hiszen ők minket okoltak (hozzáteszem jogtalanul) és egészen odáig fajult a dolog,hogy az új kutyusnak hozzánk kellett költöznie,mert különben menhelyre adtak volna. Ő tökéletes jól is érzi magát, viszont az első kutyus nagyon megváltozott. Sosem volt egy kifejezetten extrovertált személyiség,de mindig jól el volt más kutyákkal. Most bezzeg amint meglát egyet elmegy a kert másik végébe és ide se jön. Egyszerűen nem érdeklődik semmi iránt. A labdát fixálja 0-24-ben. De ennyi. Korábban mindenféle hülyeséget meg tudtam neki tanítani,a szlalomozástól kezdve az agilytin át mindent. Most viszont. Már az ülre is alig alig reagált. (Bár mi sem megyünk gyakran. Max havi egy)

Az sem mellékes infó,hogy ahogy végigsímítottam éreztem,hogy teljesen meg van feszítve egész testében.

Nagyim persze ezért is engem okol mert szerinte fel tőlem,mert látta már amikor egyszer oldalba böktem a saját kutyámat valami kis szarságért.

Nem tudom mit gondoljak. Nem tudom, mennyire vetítek rá emberi érzelmeket,de szerintem ez inkább azért van,mert ennek a kutyának minden inger egy csapásra eltűnt az életből. Volt,hogy végigjártuk vele Debrecent,minden vasárnap a kutyasuliban segédkeztünk,most pedig már csak a kertet látja.

Épp ezért szeretnék segítséget kérni. Mert nagyon rossz őt így látni. Nem tudom mit tehetnék,mert Nagyimék annyival letudták a kutyasulit,hogy ez a kutya úgyis túlképzett oda,ezért nem mehet soha többé.

Fogalmam sincs,hogyan tudnék ennek a kis léleknek segíteni,pedig nagy szüksége lenne rá. Az is lehet,hogy valami teljesen normális oka van,ezért gondoltam megkérdezem errefelé is,hátha ti tapasztalatok már hasonlót.