Lehet nem kellett volna nekünk mégsem kutya?

A helyzet az, hogy tavaly nyáron költöztünk panelből kertes házba. Mindig is terveztük, hogy lesz kutyánk, hiszen kutyákkal nőttük fel mi is mindig.

De mivel karácsonykor szültem így inkább nem vállaltuk be, hiszen egy kutya nem dísznek van azért, foglalkozni kell vele minden téren.

Aztán úgy alakult két hónapja, hogy találtunk kidobva egy gyönyörű kiskutyát út szélén. Kinézetre teljesen ugyanolyan, mint az ausztrál juhász. Nagyon megsajnáltuk, és úgy döntöttük megtartjuk, majdcsak nem lesz olyan nehéz.

Persze elvittük állatorvoshoz, megkapott mindent: oltási program, féreghajtás, élősködők elleni kezelés, stb. mindent

Csináltattunk neki egy szép szigetelt kutyaházat és van egy saját elkerített füves-betonos vegyes része, kb 120 négyzetméter. (Egyelőre míg kölyök, majd ha nagyobb lesz és nem rág szét mindent a teljes kertben lehet meg a teraszon is stb)

Azt hittem ki tudok majd sokat menni hozzá, mert hogy ugye gyeden vagyok, de nem igazán alakult így, a babától mivel még nem jár elég nehéz kimenni.

Így kb annyit tudok vele foglalkozni, hogy reggel este kimegyek etetni itatni, vitamint kivinni neki stb és akkor utána kint maradok vele kicsit játszani, plusz napközben még egyszer-egyszer kimegyünk hozzá, este meg a férjem megy ki vele kb fél órát labdázni, meg 2-3 naponta sétálni is megyünk vele egy nagyot. De kb ennyi.. :(

Talán a gyerkőc ha jár majd jobban tudom vinni ki őt is, de így nehéz, mert bent magára nyilván nem hagyom, de kivinni karban tudom csak, úgy meg nehéz kutyázni, vagy babakocsiban de abban csak akkor szeret lenni ha tolom vagy ha alszik.

Most kicsit bűntudatom van miatta. Szerintetek nagyon rosszul érezheti magát szegény kutya?