Mit tehet lenni egy labdamániás kutyával?

Mikor a gyerekek idősebbek lettek és lett egy szép családi házunk is, ekkora szerettünk volna egy kutyát és a gyerekek is már akartak egyet. Egy jack russel terrier kislányra esett a választás. Megmondtam a gyerekeknek, hogy csak akkor jöhet, ha foglalkoznak vele, mert nagy mozgásigényű kutya lesz. Törődtek is vele, nagyon szeretik, de az egyik nap a lányom vett neki egy labdát és játszottak egyet. Azóta megszállott a kutya. Nem lehet megsimogatni, nem lehet felvenni, nem lehet megsétáltatni már, mert csak a labda létezik. Ha kimész hozzá lerakja eléd mindig, hogy csak dobd el, elszalad ha meg akarod simogatni, és csak a ladbát nézi, ha enni adunk neki nem eszik amíg ott vagyunk, mert a ladbára fókuszál. Azzal is alszik. Ha ne agyúristen nem labdázol vele egy nap, akkor már konrétan rádveri az ajtót, néha éjszakánkét nekiállt vonyítan, sírni, mire rájöttünk, hogy ladbázni akar. A fiam egyszer nekiállt vele játszani, konrétan egyhuzamban 2 órán keresztül ladbázott vele, mire mondtam, hogy hagyja abba most már mert szerencsétlen állat szívrohamot kap. Nem bírt volna leállni a kutyus, ha te nem hagyod ott, akkor állandóan hozná a labdát. Most így tudom, hogy nem hangzik rémesen, lehetne rosszabb is, de mondom, ez a kutya megszállottan csak ezt akarja. Valami kutyakiképzésen gondolkodtam, de nem tudom ezzel mit lehet tenni. Ti hallottatok már ilyenről?