Relative kisebb mozgásigényű kutya amelyik el lenne lakásban?

Nem akarok senkit meggyőzni a menhelyi kutyákról, csak azért, mert én őket szívesebben segítem, és ha milliárdos lennék, akkor is inkább menhelyi kutyát fogadnék örökbe. Csak sokan leírják őket, pedig nagyon tudnak kötődni, és nagyon meg akarnak felelni, pont a rossz előéletük miatt. Persze vannak köztük olyanok, akik betegek, sérültek, nehezen kezelhetők, nyilván nekik nehezebb a sorsuk, és némelyiket én is inkább elaltatnám, mint hogy szenvedjen, csak nem lehet általánosítani. Nekem mentett kutyám van, lassan fél éve van nálam, hihetetlenül sokat fejlődött, gyönyörű, okos, és borzasztóan gazdifüggő. Remek sportkutya, de otthon lustaság, egy szomszédom nemrég meg is jegyezte, hogy nem tudta, hogy van kutyám, hangját sem lehet hallani. Pedig benne van olyan fajta (pásztor), amelyiket nem ajánlanák lakásba, de őt ez nem érdekli, ez az otthona és pont. Nekem meg pont ilyen kutya kellett, mert amellett, hogy lakásban élek, aktív vagyok, nem kanapén döglő, járok túrázni, sportolni, és olyan kutya kellett, akit vihetek ilyen helyekre, és nem kell ölbe venni.

Csak azért írtam le a történetünket, hogy egy kicsit a mentettek mellé álljak, sokan leírják őket, miközben a tenyésztőknél is lutrik a kiskutyák, és sok esetben nevelés kérdése, milyenné válnak felnőttként. El lehet rontani egy ölebet is (látok is nem egy ilyet a környékünkön, sehogyan nem nevelik, némelyik minden más kutyát megugat, és nincs tisztában a termetével). Persze, a tenyésztők jó esetben szűrnek betegségekre, ez kiküszöbölhető, de a kutya viselkedése azon múlik, hogy a gazdi hogyan neveli, ők olyanok, mint a gyerekek.