Ez mitől lehet? Még csak két hónapja fogadtam örökbe, és nem tudom miért, de egyre többször eszembe jutott a hét folyamán, hogy egyszer meg fog halni.
Azért tettem fel ezt a kérdést, mert nagyon nem érzem normálisnak, hogy ilyeneken gondolkozom. Még anno gyerekkoromban voltak házi állataim, 14 illetve 15 éves koromban veszítettem el őket, nagyon betegek voltak. Nagyon szerettem őket és megviselt az egész.
Aztán tíz évig semmilyen állat nem volt, most lépett be az életembe egy közel 7 éves kutya. Egy rokontól került hozzám. Nagyon kis fittnek tűnik, ennek a fajtának a net szerint általában 12-15 évet jósolnak. De egyre többször eszembe jut, hogy az a pár év milyen hamar el fog rohanni, és egészséges életmóddal, odafigyeléssel stb mennyire ki szeretném tolni az életkorát.
A kutyák nem élnek annyit mint az ember ami szerintem nem is baj. Ha bele gondolsz veszel egy kutyát 20évesen ami ami 80an évig él minden szép és jó amíg az ember fiatal de mikor öreg lesz lehet olyan allapotba kerül hogy magát is alig tudja ellátni és akkor mi lesz a kutyával? Az új gazda nagyon megviselné, az igényeit nem tudná az öreg gazdi kielégíteni, gyötrelem lenne az egész.
Mivel a kutya nem él ilyen sokáig, jó esetben 15éves koráig arra kell törekedni hogy ez a számunkra rövidke élet a lehető legjobb legyen számára. Neked ezzel a kutyával nincs már annyi időd mintha egy kölyökkel kezdenél de élvezd ki minden percét. Ne azon agyalj hogy mi lesz 2év múlva hanem hogy abba a 2évbe mit szeretnél csinálni vele, milyen közös élményeket akarsz. Ha a kutyának boldog életet biztosítasz boldogan is fog távozni. Persze megviseli az embert ha elvesziti egy társát én is tisztába vagyok vele hogy 30éves korom körül örök nyugovóra tér ha van olyan mázlim hogy természetes uton lesz vége, de addig is életet akarok neki nem csak létezést ami egy láncra vert kutyának jut. Törekedj te is erre és megbánás nélkül engeded majd el hogy jó élete volt.
Szia. Ez normális. Amikor megkaptam az első kutyámat egy menhelyről 5 éves keveréket, még egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen kutyám lesz, csak szerettem volna egyet. Anyukám max 3 éveset akart volna, de engem nem zavart, hogy több. Ma már 11 éves és nekem is többször eszembe jutott, hogy elment ez a hat év és ki tudja meddig lesz még velem. Az első években ráadásul úgy voltunk, hogy tapasztaltuk a kutyatartást, ezért nem volt rendszerezett a séta, a kajája is összevissza volt, mindig más táp, eleinte mindig sparos meg ilyenek, mert a nagyszüleimtől ezt láttam, én meg kisebb voltam. De a kutyám egész végig, amióta kihoztuk a menhelyről boldog, vidám, aktív. Még mindig szívesen vándorol velem órákat, ugrándozva, szaladgálva.
De még ha be is lassul majd, akkor is lehet majd boldog még, ha szereted, ha vigyázol és figyelsz rá, ha törődsz vele. Érezni fogja és nem mond le az életről a legvégsőkig, mert tudja, hogy mindig számíthat rád.
Sok boldog kutyás éveket! ♥☺
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!