Szerintetek legyen még egy kutyánk? Ha igen milyen fajta?

Szóval az a helyzet, hogy van már egy 2 éves, mentett golden retriver keverékünk, akivel BH vizsgát tettem, versenyszinten agilityzünk, most készülünk OBED 1. versenyre (a kezdő osztály majdnem hibátlan pontszámmal sikerült), illetve szeretnék dogdancingelni is.

Viszont látom a kutyámon, hogy ez nagyon sok neki, napok kellenek, amíg egy komolyabb tréninget mentálisan kipihen és addig szinte nem is lehet vele dolgozni, látványosan unja, el-el bóklászna inkább, a gyakorlatozástól teljesen elmegy a kedve. Az elején étellel nagyon jól motiválható volt, most már ez sincs, van hogy inkább nem is eszik, ha nem a táljából kapja nyugiban, ugyanis általában igyekszem csak kézből etetni tréning közben, de amikor látom rajta, hogy nagyon nincs kedve hozzá, akkor inkább hagyom és az egyik étkezést megkapja tálból. Hetente 3-4 alkalommal járunk különböző edzésekre, emellett próbálok minden nap kicsit gyakorolni vele, mert elég sok olyan feladat van, amit lassabban ért meg, mint a többiek, több gyakorlásra lenne szüksége, hogy pontosan menjen neki, ezért fokozatosabban, rengeteg türelemmel tanítom, de így meg időben nagyon sok neki, elfárad, elunja, én meg inkább ráhagyom, mert nem szeretném, ha megutálná az egészet.

Szóval elég nehéz vele a felkészülés, sokkal több időt és energiát beleölünk ugyanabba az eredménybe, mint a sulis társaink, és néha azt érzem, hogy fölöslegesen, mert a kutya sokkal boldogabb lenne, ha hagynánk az egészet és csak labdáznánk a dunaparton.

Közben én meg nagyon szeretnék minél több sportot kipróbálni, versenyezni, mert nagyon megfogott ez a világ, nagyon élvezem és viszonylag eredményesek is vagyunk benne. Ezért merült fel már régebben a még egy kutya befogadásának ötlete, de az elején úgy voltunk vele mások tanácsa alapján, hogy ha majd "kész" lesz a mostani kutyánk csak akkor hozunk még egyet, viszont arra jöttem rá, hogy soha nincs olyan, hogy "kész" mindig van egy új sport, egy új verseny, egy magasabb szintű vizsga, amire lehetne készülni, az alap engedelmes dolgokat meg már régen tudja, szóval úgy gondoljuk, hogy lassan készen állnánk rá, hogy legyen még egy kutyánk. Az alapötlet az, hogy a goldival maradna az obed, azt élvezi a legjobban és abban a legügyesebb is, de végső soron ha nem jön vissza a kezdeti motiváltsága, ha továbbra is azt látom rajta, hogy unja, akkor versenyszinten azt is elengedném és "csak" hobbi kutya lenne, nagy sétákkal, bandázással, szinten tartó tréningekkel. Az új kutyával pedig agility és dogdancing, ha belefér akkor obed is, a BH vizsgáig mindenképpen el szeretnék jutni vele is, ezért egy viszonylag jó munkabírású fajtát szeretnénk, tenyésztőtől, nem menhelyről, mert az elején a goldinkkal elég sok nehézség volt, nem kezdték meg időben az alapimmunizálását, így az egyik legfontosabb időszak kimaradt a szocializációjában, nagyon félős volt, rengeteg idő volt, mire kiegyensúlyozottan lehetett vele dolgozni más kutyák között, még az akadályoktól is félt, minket is nehezen szokott meg, a dp szűrésig folyamatos stressz volt, hogy elég erősek e az ízületei az agilityhez, félreértés ne essék, egyáltalán nem bántam meg, hogy őt hoztuk el, de most szeretnénk egy jó idegrendszerű, teljesen egészséges kölyköt. Viszont a párommal nem igazán tudunk megegyezni, hogy melyik fajta legyen.

Én border collie-t szeretnék, egyrészt a legendás munkamániájuk miatt, másrészt mert az agility edzéseken látom, hogy gyorsasága és fordulékonysága miatt a maga kategóriájában verhetetlen a pályán, ráadásul akihez dogdancingre járunk ő is bordereket képez, leginkább hozzájuk ért, két bordere van neki is, ezért ez is nagy előny lenne, mert sokszor probléma, hogy ő sem tudja megmondani, hogy egy teljesen más habitusú kutyával hogyan lehetne az adott trükköt megtanítani. Persze tudom, hogy borderek között is van különbség, de általánosan azt tapasztalom, hogy nagyon hamar meg tudják érteni az emberek jelzéseit, nagyon könnyen taníthatóak és sose fáradnak el munka közben.

A páromnak azonban egyáltalán nem tetszik a border, leginkább a külseje miatt, ezért ő inkább belga juhászt szeretne (nem malit, hanem groenendaelt). Küllemre egyébként nekem mindegy is lenne, viszont azért félek kicsit a belgától, mert a leírások alapján sokkal makacsabb fajta, akaratosabb és sokkal erősebb kézzel kell kezelni, viszont ebben nekem nincs igazán tapasztalatom. A goldink nagyon simulékony, alkalmazkodó, sosem voltak dominancia harcok sem velünk, sem más kutyákkal. Ő is következetesen van nevelve, vannak szabályok, amiket mindig minden körülmények között elvárunk, de sosem kellett küzdeni vele, hogy ezeket be is tartsa, a belgával azért szerintem más lenne a helyzet. A párom azt mondja, hogy ő szívesen nevelné, járna vele edzésekre is, IPO-ra is alkalmasabb lenne mint a border, akiben ugye általában nincs meg az az őrző-védő ösztön, mint a belgában, de a mostani kutyánkkal is én foglalkozom, én viszem versenyekre, a párom inkább csak besegít, nem vagyok biztos benne, hogy tényleg úgy képezné a belgát, ahogy tervezi, nemcsak a kitartás miatt, hanem mert ideje is kevesebb lenne rá, mint nekem. Éppen ezért meg is beszéltük, hogy ebben enyém a végleges döntés, viszont nem akarom elvenni a párom kedvét sem a kutyás sportoktól és azért szeretném, hogy az új kutyát is ugyanúgy szeresse meg ő is (nyilván nem egy szörnyeteg a párom, aki nem tud szeretni egy bordert, csak azért, mert szerinte csúnya, de azért szerintem akkor is számít).

Egyébként más akadálya nincs még egy kutyának, én itthonról dolgozom, rengeteg időm van két kutyára is, a goldinkkal is napi 4-5 órát foglalkozom aktívan, hatalmasakat sétálunk, ahová persze a másik kutyát is tudnám vinni, szerencsére az anyagi részével sem lenne probléma, nagy lakásban lakunk, igaz nincs kertünk, de ennyi foglalkozás mellett a goldi is csak aludni jár haza, szerintem egy borderrel se lenne másképp. Nekem a kutyázás a mindenem, a legnagyobb boldogság, kikapcsolódás, ha vele foglalkozhatok, gyerekeket sem szeretnénk, szóval ebből se lenne gond. Az egyetlen, amitől tartok, hogy a goldinkat megviselné még egy kutya, elég ragaszkodó, nem tudom, hogyan viselné, ha lenne még egy kutyánk, viszont az oktatónk szerint ez még lehet pozitívan is hatna rá, lehet szívesebben dolgozna ő is, ha látná, hogy a másik kutya mennyire élvezi, illetve egy egészséges versenyhelyzet is kialakulna a két kutya között, de azért ettől tartok kicsit, nekem ő az első, nem akarom, hogy bármiben hiányt szenvedjen, úgy érezze, hogy nem elég jó, mert egyáltalán nem erről van szó, csak ő csúnyán fogalmazva egészen másra való, mint egy munkakutya.