Dobermannosok, dobermannosokat ismerők, hogy néznek erre a fajtára az átlagemberek?

Nekem dobberman-erdélyi kopó keverékem, és egy rotweilerem van, plusz egy bolognese kiskutya, de ő nem oszt nem szoroz.

Látni kéne a az emberek arcán a félelmet, amikor érdeklődve nézelődnek a kutyáim, pedig egyiknek egy hangja sincsen.

Az anyuka egyenesen retteg, egyetlen olyat ismerek, aki engedte a kislányát, hogy megsimogassa a kutyust, a kislány azóta is imádja őket :)

Már meguntam azt a rengeteg stresszt amit az okoz, hogy elviszem őket az utcára sétálni, úgyhogy mi az erdőbe járunk. Ott meg a futók és biciklisek vannak, úgyhogy mindig van kin nevetni. Az egyik futó egyszer olyan szinten megijedt, hogy hasra esett a saját lábában.

Aztán vannak akik rajonganak az ilyen kutyusokért, és csak annyit látsz ahogy csodálkozva tátogják, hogy gyönyörű. Nagyon szélsőségesen állnak a dologhoz, de ember függő.

Nos, mikor az első dobermannomat megkaptam és először mentünk sétálni, néhány szomszéd érdeklődve figyelte a kiskutyát. Hiszen már akkor látszott rajta, nagy termetű lesz. Aztán szépen megszokták, pláne mikor kiderült, hogy a szomszéd kutyákkal is jól kijön. A legjobb barátunk egy magyar vizsla, egy puli és egy boxer volt. Őket nagyon szerette. A vizsla gazdája azt mondta egyszer, hogy soha sem gondolta volna, hogy egy dobermannhoz engedi játszani a kutyáját. Nálunk a legtöbben megbámulták a szépsége miatt. De volt ellenpélda is. Nagymama és az unoka tőlünk 3 méterre félrehúzódva, unoka torka szakadtából üvöltve, hogy fél a kutyától. Szegény állat ijedten nézett rám, nem értette miért ordít az a gyerek.

Szerintem nagyban függ az emberek viselkedése attól is, hogy milyen benyomást kelt a gazdi.

Most vettük meg a 3. dobermannunkat. Igaz ő még csak 9 hetes, de minden szomszéd érdeklődik, hogy mikor ismerhetik már meg, mikor viszem már sétálni, hogy láthassák.