15 éves lányomnak milyen fajta kutyát vegyek?

Kicsit elkanyarodtunk a témától :)

Kérdező, ahhoz, hogy tudjunk fajtát ajánlani, ahhoz jó lenne tudni, hogy milyen körülmények között élne a kutya.

Ha kint lakna, akkor csak nagyobb szőrű, legalább közepes termetű kutyát lehet javasolni. Ha bent lakna, akkor lehet rövid szőrű és kistermetű kutya is.

A másik kérdés, hogy mennyit tudnátok vele foglalkozni és kirándulós, sportos család vagytok-e.

Mert hiába mondom neked pl. a vizslát (csak ez jutott hirtelen eszembe) ha nem vagytok az a kirándulós család, illetve nem tudnátok rászánni annyi időt, hogy lemozgassátok, vagy kint szeretnétek tartani.

Írj valamit az életviteletekről és úgy hátha fognak érkezni érdemleges válaszok.

Én is 14 éves voltam amikor megkaptam az első kutyámat. DE, én előtte kutyás társaságba jártam, embereket kérdezgettem, kutyákkal ismerkedtem, és internet híján könyveket olvastam, kiállításokra jártam, és mikor szűkítettem a kört az adott fajta tenyéssz szemléjére mentem el, és beszéltem pár tenyésztővel is. Ez kb. fél éves kutatómunka volt, de nem bántam meg. Mikor ezzel megvoltam és eldöntöttem odaálltam szülők elé és kijelentettem ilyen fajtát szeretnék, innen szeretném, és kb. ennyibe fog kerülni, telefonszámmal és a tenyésztő nevével. Ja és nagy fába vágtam a fejszémet, mert Német Juhászt választottam. Nem bántam meg. Ma már a 3. Német Juhász büszke tulajdonosa vagyok, és sosem lesz más kutyám csak Német Juhász.

Tehát, a lányod nézzen utána mit is szeretne, aztán üljetek le együtt, és az adott fajtákat szűkítsétek le a lányod "hajlandóságait" figyelembe véve. Ezen azt értem, hogy mennyit lesz hajlandó foglalkozni a kutyával? Akar-e vele valamit sportolni? Ha igen mit? Mennyire elkötelezett, és gondolja komolyan. Mert egy komoly munkakutya esetén nem elég fél vagy egy év lelkesedés, ott éveken keresztül minden nap komoly elkötelezettség. Ha csak egy ölelni való szőrgombolyagra van szüksége, akinek néha megpaskolja a fejét, és jaj de cuki vegyetek neki egy plüsst, vagy egy macskát aki nem igényel különösebb foglalkozást.

Nincs rosszabb, mint a lányod háta mögött intézkedni. Tapasztalatból mondom.

Eleve azt sem tudjuk, hogy akar-e a lányod kutyát vagy csak te akarsz egyet a nyakára sózni, hogy "jaj majd biztos beleszeret". Láttam már ilyet, aztán a gyerek még eü sétára sem volt hajlandó levinni a kölyköt így az állandóan bepiszkított, a lakás büdös volt, végül a szülők menhelyre adták a kutyát. Na ez egyik kutyának sem hiányzik.

Ha a lányod nem akar kutyát, csak te akarod meglepni vele, akkor semmilyet.

Ha pedig szeretne kutyát, mert mondta, akkor vele kell beszélned.

De ha nem annyira elkötelezett vagy lelkes a téma irányába akkor hanyagold. Nég csak most jön majd a feketeleves. Jönnek a fiúk, a bulik, a továbbtanulás aztán egyetem, költözés (koli vagy albi) , ha nem a városi egyetemen/főiskolán akar tanulni.

A saját példámat írom le:

Amióta megszülettem kutyabolond vagyok. Az első "kutyámat" a család vette, közös kutyának, mindenki foglalkozott vele, de apa a legtöbbet. Amikor negkaptuk akkor voltam 7 éves. Amikor 13 éves lettem teljes mértékben átvállaltam a feladatokat magamra, én sétáltattam, én etettem, én TAKARÍTOTTAM UTÁNA (mert igen, egy kutya után azt is kell és ezt a legtöbb tizenéves lány nem nézi jó szemmel) én neveltem. Annyit olvastam a kutyás témában, hogy egy szép kis ismeretanyag gyűlt a fejemben, a legtöbb helyzetet le tudtam reagálni helyesen. 15 évesen eldöntöttem, hogy én szeretnék egy 2. kutyát is, akit kölyök korától én nevelhetek teljes mértékben.

Én választottam magamnak fajtát, aki megfelelt az igényeimnek és én is képesnek éreztem magam arra, hogy kielégítsem az ő igényeit.

Fajtán belül is én választottam tenyésztőt és az alomból is én választottam kutyát.

Nagyon nem örültem volna, ha a szüleim magánakcióba kezdenek a hátam mögött, mert abszolút fogalmuk sem volt, hogy milyen kutyát képzeltem el magamnak. Szóval nem ajánlom, hogy a háta mögött intézkedj. Ülj le vele és beszéljétek meg, hogy milyen kutyát szeretne és miért. Hogy vállalja-e, hogy egész hátralévő életében (10-15 év) hóban, kánikulában, betegen is rendesen gondozni fogja a kutyát? Hogy mi lesz a kutyával, ha elköltözik?

Mi már most elkezdtük a szüleimmel tervezni, hogy ha tovább megyek majd felsőoktatásba akkor a kutyával mi lesz. Egyértelmű, hogy jön velem akárhova megyek, mert semmiképp nem tudnék nélküle költözni. Szóval én az egész életem vele tervezem, de nem biztos, hogy minden tini így gondolkodik.