A kutya ehet macskafüvet?

7-esnek. Az alábbi cikket én írtam korábban, pont a magadfajta okoskodók kedvéért. Nesze, tanulj.

---------

Néhány éve elterjedt az a tévhit, hogy a csokoládé veszélyes, hovatovább halálos méreg a kutyák számára, és már egyetlen morzsányi is kínos halált okoz szerencsétlen állatoknak. Igaz, azóta sem hallottunk csokoládéval megmérgezett kutyákról, ami azonban nem zavarja a jól értesült (azaz Blikket és hasonlókat olvasó) egyéneket e baromság további híresztelésétől. Ezt a parttalan hülyeséget néhány unatkozó újságírónak köszönhetjük, akiknek valószínűleg épp nem volt mit írniuk a Kardashian-családról, így ezzel hozakodtak elő. Lássuk, mik a tények, amelyeket bárki ellenőrizhet, aki hallott már a Google-ról.

A csokoládé tényleg nem ideális a kutyának, mert az emésztése máshogy működik, mint az emberé, és a növényi eredetű táplálékokat nem éppen optimálisan emészti. De ha a kutyára minden veszélyes lenne, ami nem tökéletesen rá van szabva, már rég kihalt volna, mert például a falusi szemétdombról kikapart döglött patkány vagy az erdő szélén fogott mókus sem felel meg a legmodernebb dietetikai elveknek. Nem kell tehát félni, nem törékeny annyira a kis állat, bár a zsebben elférő változatok valóban elég életképtelenek számtalan generációnyi beltenyészet eredményeképpen.

A csokoládéban valóban van mérgező anyag, a teobromid. Ha nagyon menők akarunk lenni a lakótelepi spontán műveltségi vetélkedőben a következő kutyasétáltatás során, akkor megjegyezhetjük a képletét is, C7H8N4O2, és azt, hogy nitrogén alapú analkaloid, hasonlóan például a kokainhoz, a koffeinhez, a sztrichninhez vagy a kininhez, valamint enyhe élénkítő hatása van. A teobromid emberre is ugyanolyan veszélyes, mint a kutyára vagy más emlősállatra. A különbség, hogy az ember emésztőrendszerén gyorsabban áthalad a csoki, ezért a teobromidnak kevesebb ideje van felszívódnia, kevesebb marad vissza. Ebből az következik, hogy a kutya számára kevesebb csokoládé is elég, hogy halálos mennyiségű teobromid jusson a szervezetébe, mint az embernek.

A nagyeszű, félművelt újságíróknak ennyi elég is volt a szenzációs sztorihoz, azt viszont már nem említették, milyen elképesztő mennyiségű csokoládét kell a kutyával felzabáltatni, hogy valóban legyen némi esélye a káros hatásnak. Ugyanezek a nagyeszű újságírók azt sem teszik soha hozzá, hogy minden anyag méreg, ha megfelelő mennyiséget visznek be a szervezetbe. Többek között a víz is. Senki ne adjon többé vizet a kutyájának, ugye?

A mérgező anyagok hatását a toxikológiában az LD50 értékkel határozzák meg. Az LD a Lethal Dose azaz halálos adag rövidítése, az 50 pedig a százalékra utal. Az LD50 tehát azt mutatja meg, hogy egy adott méregből milyen mennyiség szükséges ahhoz, hogy a tesztpopuláció legalább 50 százalékát biztosan megölje. Természetesen ugyanannál a méregnél más mennyiségek vonatkoznak különböző fajokra, mert hiszen nem mindegy, hogy embert, elefántot vagy molylepkét készülünk-e megmérgezni. Egy elefántcsorda elhárítására nyilván sokkal több Chemotoxra lesz szükség, mint egy légyraj ellen. Az LD50 értéket pedig nem feltétlenül valós kísérletek során állapították meg, hiszen nem lehet minden anyag kedvéért tömegmészárlást csapni. A becslések során pedig biztonsági okokból általában felfelé kerekítenek, hiszen abból nem lehet baj.

A teobromid LD50 értéke embernél 1000 mg/kg, a kutyánál 300 mg/kg. Ennyi milligram bevitele szükséges testsúly-kilogrammonként, hogy a tesztpopuláció legalább fele biztosan elpusztuljon. Tehát igen leegyszerűsítve egy 15 kilós kutya, azaz egy átlagos beagle számára 4500 mg teobromid szükséges, hogy 50% eséllyel megölje. Értelemszerűen egy nagyobb kutyának, mint egy német juhász vagy egy bernáthegyi, sokkal több kell.

A csokoládé teobromin-tartalma a kakaótartalmától függ. A keserű csokoládéban több van, mint a tejcsokoládéban. A pontos mennyiség természetesen gyártónként és termékeként eltérő, nem lehet halálpontosan meghatározni, de egy egy unciás, azaz 28 grammos keserűcsokoládé-darab általában 200 milligram körüli mennyiséget tartalmaz, míg ugyanennyi tejcsokoládé 60 milligram körül. Egy tábla csokoládé 100 grammos, tehát egy tábla tejcsokoládéban kb. 215 milligramm, egy tábla keserű csokoládéban pedig 715 milligramm teobromin található.

Vagyis ahhoz, hogy egy beagle nagyságú kutyának 50% esélye legyen a halálos teobromin-mérgezésre, mintegy 6 tábla keserű csokoládét vagy 20 tábla tejcsokoládét kellene felzabálnia. Az utóbbi már csak azért sem lenne kis teljesítmény, hiszen ez a kutya testsúlyának 13,3%-a, azaz olyan, mintha egy 80 kilós ember 10 kiló csokit, azaz száz táblát falna fel egy ültő helyében.

Igaz persze, hogy nem kell ahhoz feltétlenül elérni az LD50 küszöböt, hogy valamilyen károsodást okozzon egy adott méreg. De nem minden méreg okoz bajt a halálos mennyiség alatt, így például a már említett víz sem. Vajon okoz-e maradandó károsodást a nem halálos teobromin-mérgezés, és hogy néz ki egyáltalán?

Az amerikai National Hazardous Substances Database (Nemzeti Veszélyesanyag-Adatbázis) közlése szerint: "Feljegyzések szerint nagy mennyiségű teobromid bevitele hányingert és anorexiát okoz. Napi 50-100 gramm kakaó bevitele (0.8 - 1.5 g teobromin) embereknél izzadást, remegést és súlyos fejfájást okoz." Az adatbázis azt is közli, hogy idős, legyengült személyeknél előfordult már, hogy a teobromin-túladagolás miatt kórházi kezelésre volt szükség.

Ha a kedves Olvasó figyelt, akkor mostanra kiszámolta, hogy a fenti idézetben említett mennyiségek az emberi LD50 adag 80-150%-át jelentik. Tehát igen, volt az orvostudomány történelmében olyan ügyes páciens, aki képes volt annyi csokit felzabálni, hogy kiüsse magát vele, de halálesetet még akkor sem jegyeztek fel, amikor elvileg halálos mennyiséget fogyasztott valaki. A kutyáknál és más emlősállatoknál pontosan ugyanezek a reakciók jelentkeznek a teobromintól, persze kisebb mennyiségektől, nagyjából harmadannyitól. Azon kívül azonban, hogy az állat nagyon rosszul lesz, nem lesz semmi baja, másnapra kiheveri. Ellentétben a másik közhiedelemmel, a kutya nem válik a csokoládétól epilepsziássá sem. A halálos teobromin-mérgezés egyik tünete valóban az epilepsziaszerű vergődés, de akkor már mindegy szerencsétlennek. Azonban ha túléli, nem lesz epilepsziás később sem. Éppen úgy, mint ahogy mi sem szenvedünk maradandó károsodást, ha például túl sok kávét iszunk, és túlpörgünk tőle. Nincs tehát olyan veszély, hogy adunk egy kocka csokit a kutyánknak, és másnap hirtelen a földre veti magát, és habzó szájjal fetrengeni kezd.

Nem kell bedőlni a bulvársajtó tudományosnak álcázott marhaságainak, és sikítva rohanni az állatorvoshoz, ha Fifike lenyelt egy kis kocka csokoládét. Nyugodtan lehet neki adni egy kicsit, semmi baja sem lesz tőle. Ha megeszik egy sort egy tábla csokiból, pontosan annyi eséllyel fog tőle megbetegedni vagy meghalni, mint mi, ha megeszünk három vagy négy sort. Nulla. Statisztikai lehetőség. Sokkal nagyobb az esélye, hogy a következő sétán a kutyánkat agyoncsapja egy lezuhanó meteor.

És most tessék bátran osztani ezt a postot Facebookon, hadd legyen egy jó napjuk azoknak is, akik mindent csakazértis jobban tudnak, mert ők máshogy hallották, és nem kell semminek utánanézniük, mert anélkül is elég okosak és tapasztaltak.