Mit csináljak a kutyával?
Sziasztok,
A férjem és a fiam vették egy kutyát kölykökként, kb 3 hónapja van nálunk. Nagytestű, udvari kutya.
Tudom, rossz ember vagyok, de félek, ezért nem igazán kedvelem a kutyákat (10 éves koromban történt egy kutyatámadásom, maradandó sérülésem lett, most 35 éves vagyok) nekem nem igazán van kapcsolatom a kutyával. Mivel még kölyök, ők meg dolgoznak, suliban vannak, így délben én etetem, illetve a tápot, kiegészítőket én rendelem és veszem át, illetve sétálni elmegyek velük (nem kettesben a kutyával).
Az a problémám, hogy sajnálom a kutyát, mert nem is minden nap viszik el sétálni, és mivel baromi eleven kutya, így állandóan szétkap valamit az udvarban, ezért gyakran odasuhint neki a párom. Rám ugrál, harap, de nem agresszív szerintem, csak játékos és figyelem hiánya van. Már gyakorlatilag az összes ruhámat kiszakította kabátok, farmer, minden, amit elér. Sajnálom őt, félek, attól is, hogy fázik kint (van szigetelt ólja, de általában a garázsban van éjjel, az pedig nem fűtött.
Szóval nem tudom mit kéne tennem, többször elgondolkodtam azon, hogy vissza kellene adni a tenyésztőnek vagy tovább adni, nem tudom mi lenne a helyes döntés. A kutya már most felér a fejemig, ha ramugrik, súlyban is kb azonosak vagyunk.
Gondoltam hogy el lehetne vinni kutyaiskolába, hátha javul valamit a helyzet, mert így nem jó.
Emellett baromi kellemetlen, hogy ha jön pl a postás, akkor gyakorlatilag a kapuig alig bírok elmenni, mert lépésenként ramugrik én meg arrébb lököm csak. Az biztos, hogy nem fogom megütni vagy bántani. Ugyanez van, ha vásárolni voltam és bejövök a kapun, szétszedi a zacskókat a kezemben.
Egyszer kétszer próbáltam, hogy etetés előtt egy kicsit csak ott vagyok vele, mondjuk labdát dobok neki, vagy csak simogatom, de tényleg nem tudok vele mit kezdeni, csak rámugrál. Nyilván kölyök és ki fogja nőni, csak néha annyira elkeseredett vagyok.
Nem szívesen megyek el mert alig tudok kimenni a kapun, anélkül, hogy ne legyek tiszta szőr (van nálam ilyen ragasztós guriga) vagy ne szakítana ki valamit, tök stresszes ez nekem. Bocs, hogy így csapongok, de gondoltam jobb, ha kiírom magamból.
Mit tanácsoltok?
Hidd el, hogy kutyasuli minden problémát megoldana. Ott nem csak a kutya tanul, hanem a gazdi is. Ő megtanul viselkedni, te pedig megtanulod hogyan kezeld, neveld. Abban is segítenek az oktatók, hogy hogyan szoktasd le az ugrálásról, de ez szinte jön alapból magától a rendszeres és szisztematikus foglalkozásokkal.
A másik fontos tényező nálad, hogy mivel félsz a kutyáktól, nem is bánsz vele olyan határozottan, és ezt ő megérzi, tudja hogy ezt veled meglehet csinálni. Nem kell feladni és visszapostázni a feladónak, fog ez működni, sőt neked is jót tenne hogy túllépj az akkori támadáson. Szerintem a legszebb feladat és kihívás, ha sikerül átlépni a félelmeink fölött.
Első voltam. Én nem vagyok híve annak, hogy rögtön adjuk fel a kezdeti nehézségek miatt. Nekem két menhelyről szerzett kutyám van, 30 kiló körüliek. Az egyik ilyen ugrálós volt kezdetben, szó szerint röpködött körülöttem folyton, ami valóban idegesítő még nekem is, aki nem fél a kutyáktól. Sokat segített a kutyasuli, nem is jártunk túl sokáig, mert pár alkalommal megtanultunk szabályokat, behívást, láb mellett haladást, fegyelmet, és nem utolsó sorban le lett mozgatva. A kutyád még gyerek, unatkozik, és mozgékony. Nem kevés az, hogy te eteted legalább egy nap egyszer, mert fog hozzád kötődni és nincs mitől tartanod. Az jó ha rajong érted, de te legyél a főnök. Valószínűleg félve fordulsz el mikor rád ugrál, ez csak erősíti abban, hogy még jobban ezt tegye.
Én régen az egyedülléttől féltem, de mikor magam maradtam egy nagy , kertes házban, meg kellett tanulnom egyedül élni, és már büszke vagyok rá hogy nem félek. Egy nagy teher esett le a vállamról ezzel.
Tényleg az a gond, hogy a kutya érzi rajtad, hogy tartasz tőle. Nem gondolom, hogy bántana, csak inkább úgy gondolja, hogy veled bármit megtehet. A kutya neveléséhez határozottság és következetesség kell. Magától nem fogja kinőni azt, hogy felugrál rád. A kutyaiskola nagyon jó ötlet. Menjetek együtt és a család minden tagja vegyen részt a feladatokban.
Tölts vele időt kettesben is. Ne csak annyit, amíg kimész a postáshoz a levelekért, vagy eljutsz a kaputól a bejárati ajtóig.
Hogyan eteted? Amit érdemes lenne kipróbálni, hogy kiviszed a kaját neki, de csak akkor adod oda, ha szépen leült. Ez tök lehetetlen vállalkozásnak tűnik először, de nem az :)
Azt nem mondom, hogy te sétáltasd, mert ha nagy kutyáról van szó, akkor nem kellene egyedül elindulnod vele, amíg nem tud rendesen sétálni melletted.
Nem mondom, hogy mindenkinek való kutya, de ha egyszer rájössz, hogy mennyire kedvesek és szeretetre méltó lények, örülni fogsz, hogy van kutyátok. De aranyos és szeretnivaló csak akkor lesz, ha kialakul köztetek a kötődés. Amelyik kutya megharapott gyerekként, azzal valószínűleg nem foglalkoztak, nem nevelték, azért lett agresszív, vagy esetleg kölykei voltak stb. Egy kutya magától nem lesz gonosz és vérengző.
Menj ki hozzá többször és tölts vele időt. Próbálj meg határozott lenni és ne félj!
Milyen kutyáról van szó, hogy ennyire nagy már kölyökként? És miért gondolod, hogy fázik? Ugye nem rövidszőrű fajta?
Mivel nem értetek hozzá ezért vigyétek kutyasuliba.
Engem is harapott meg kutya (Német juhász). Megis nagy kutyám van (egy Amstaff es egy Kangal).
Hatarozotnak kell vele lenni!
Köszönöm a válaszokat!
A kutyaiskola napirendre véve!
Amúgy érdekes, mert séta közben semmi gond nincs vele, amint kimegyunk saját területről, meglepően jól viselkedik. Pórázon én is tudom vezetni, nem húz, nagyon szépen jön láb mellett. Ilyen séta alkalommal volt már olyan, hogy amikor leült, akkor mellé guggolva átöleltem. Tőle nem azt mondom, hogy félek, de azért tartok tőle, hogy bármi megtörténhet.
Én nyitott vagyok hogy jó legyen vele a kapcsolatom.
Nem rövid szőrű egyébként, olyan mint egy bárány, nagyon dús szőre van. Közép-ázsiai juhászkutya.
Na erre ez a két megoldás van csak vagy vissza adni vagy a sarkatokra állni. Sajnos egyikőtöket sem tisztel. Igen felfog nőni és ha így marad a nevelése meg is fogja mutatni ki az úr a háznál és akkor 35 évesen is lesz egy traumád.
Ha szépen a sarkatokra álltok akár te is egy álom kutyátok lesz akitől nem fogsz félni. Mivel úgy vetetek kutyát hogy fogalmatok sincs hogyan kell nevelni (azt se értem a tenyésztő hogy adhatot így egy nagy testű kutyát) ezért a legegyszerűbb suliba vinni. Attól se kell félni hogy egy súlyba vagytok egy 50kilos kutyával egy 100kilos férfi se bírna el ha a kutya lenne a főnök. Mentálisan kell felete lenni. Nő vagyok és egy kan rotim van ha akarná bármikor átharaphatná a torkom, sokkal erősebb nálam még is ha már felemelem a hangom lapít mint egy kisgyerek mer tudja hogy rosszat csinált és első szóra mellettem van. A párod is oda csap neki, ezzel nem neveli, ha az a kutya felnő egy ilyan oda suhintás után a párod ia kapni fog egy ,,oda suhintást,,.
Ezt nem azért írom hogy féljetek hanem hogy érsd miért nem jó ez a hozzá állás. Vidd el szépen suliba ha kell egyedül, nem fog megenni az a kutya. Hidd el ő is rosszul érzi magát. Neked traumád van ő meg vezér nélkül maradt olyan emberekkel akik az se értik amit mond. Te hogy éreznéd magad egy csapar kínai között hosszútávon? Vidd suliba aztán tanulj meg kutyául ő meg emberül és hidd el nem fogsz tőle félni.
Most még időben vagytok (még gyerek), hogy megoldjátok, felnőttként ne nőjön a fejetekre. Én a helyedben adnék neki még egy esélyt, nem vinném egyből vissza, viszont tanácsért felkeresném a tenyésztőt. A suli fontos lenne, mert ott látják a kutyát és titeket is, hasznosabb tanácsokat kaphattok, mint itt látatlanban.
Fontos, hogy legyetek vele következetesek, de kerüljétek a durvaságot. Ha a férjednél nem tudod ezt elérni, legalább te tartsd be! Nálunk például édesanyám (aki régen betegesen félt a kutyáktól, az idegenektől most is tart) szigorú, de következetes a kutyákkal, édesapám engedékeny, babusgatja őket, neki nem is fogadnak szót, de anyunak igen. Holott nem ő akart kutyát, csak gyereknél már megtanulta, hogy bármi van, muszáj következetesnek lenni.
4-es jól mondta: ha te eteted, van egy adu ász a kezedben. Használd ki! Először csak azt várd el tőle, hogy üljön le, mielőtt odaadod (ha nem, felemeled a tálat), aztán, hogy maradjon ülve, amíg lerakod, majd hogy addig maradjon ülve, amíg nem mondod, hogy ehet, utána kicsit távolabb ülteted le az ételtől és parancsig ott kell maradnia. Ha ez megy, jutalomfalatért is dolgoztathatod: mielőtt kimész, leülteted, kap egyet (nem ugrik egyből rád), jöhet a marad vagy a fektetés, ezzel egyrészt fegyelmet is tanul, másrészt téged is kevésbé ugrál össze. A tesómnak annak idején ez bejött.
Sok sikert!
KÁJ????????????? Na ő aztán nem fog kint fázni, de milyen meggondolásból esett a választás erre a fajtára? Nem ijesztgetni akarlak, vagy még inkább elbizonytalanítani, de ez nem egy átlagos kutya.
A pásztorkutya egy külön kategória.
Vagy most kellene sürgősen felnőni a feladathoz, vagy tényleg visszaadni a tenyésztőnek. Akit külön csókoltatok, ha úgy adott el kutyát, hogy nem készített fel titeket, hogy mivel jár egy pásztorkutya nevelése.
Azt hittem, hogy egy golden retrieverről, vagy németjuhászról van szó...
Itt egy kérdés pár nappal ezelőttről. Ajánlom figyelmedbe a 10-es választól kezdve a hozzászólásokat:
https://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__kutyak__9607733-lehe..
Jesszusom, KÁJ-t úgy, hogy Te nem is nagyon szereted a kutyákat? Abszolút nem bántásból írom, hanem tényleg segíteni szeretnék!
Nagyon gyorsan kutyasuli és nagyon gyorsan olvassatok utána a fajtának. Végtelenül intelligens, önálló fajta, önálló döntésekkel, ha azt érzi, hogy neki kell döntenie. ...és bizony nem minden döntése fog tetszeni nektek. Nagyon jó fajta, de nagyon erős kéz kell hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!