Hogyhogy általában a kisebb termetű kutyák hajlamosak agresszívek lenni mikor nekik pont félnivalójuk lenne?

Hajlamosak a gazdák nem megnevelni a kistestű kutyáikat, mert "jaj de cuki, megvédi a gazdit", meg "nézd de aranyos ahogy keménykedik"...

Persze, ha ezt egy nagytestű kutya csinálja, az vérengző fenevadnak és szájkosár kell rá.

Szóval itt inkább a gazdák a hibásak. Persze láttam már neveletlen nagytestűt, de ez ritkább, több az agyament padlócirkáló.

Esetleg szerepet játszhat még az ideggyengeség és a félelmi agresszió, az agyon szaporított kutyáknál.

Kistestű kutyákat a 90% nem szocializálja, mert féltik a nagyobb testű kutyáktól. Mivel ez kimarad a fejlődésükből, plusz nem nevelik őket, ezért lesznek ilyenek. Nem kutyaként, gyerekként bánnak velük.

Tisztelet a kivételnek!

A szocializáció nagyon fontos, hogy egy kutya megtanuljon más kutya társaival, legyen az nagyobb, vagy kisebb, normáliasan bánni, megtanuljon rendesen reagálni, hogy tudja hol a helye, pl. ne féljen indokolatlanul, vagy ne támadjon meg egy nála 30 kilóval nagyobb kutyát. Ezeket mind játék közben tanulják meg egymástól, így szerezve tapasztalatot. Sok gazdi "kisajátítja" a kistestű kutyáját, féltésből, és nem engedi a többi kutyával játszani szerencsétlent. Annyit lát, hogy fél a kutyája a nagyobbaktól, és inkább ölbe veszi, hatalmas károkat okozva ezzel neki, ahelyett, hogy esélyt adna a kutyájának arra, hogy szerencsétlen megtanuljon beilleszkedni.

Tisztelet a kivételnek!

Valamivel kompenzálnia kell a méretbeli hátrányait, egyéb hiányosságait. Ha meg kell védenie magát, nem tud akkorát harapni, mint pl egy németjuhász, egy rotti. Mivel hangja nem "kevesebb", mint egy nagytestű kutyáé, így azt használja az önvédelem, az elijesztés egyik eszközeként.

És valóban nagyon ritka, hogy pl egy csivit, vagy egy yorkit ne ugyulu-bugyuli-kutyicának, hanem kutyának neveljenek, így ha az önbizalom nincs meg, azt hanggal, agresszióval ellensúlyozzák.

Nálunk van egy yorki: nem pórázon rángatják, nem veszik ölbe, pont úgy viselkedik, mint egy 15-20-30 kilós "nagykutya". Ha kell, odébbugrik, fürgébbre veszi a tempót, kihasználja a kicsi teste biztosította előnyeit. De nem pánikol egy lehulló falevéltől, nem kezd visítani más kutyák láttán, nem kapja meg a felé nyúló kezet, csak azért, mert indokolatlanul is "inkább fél, mint megijed." A hangját alig hallani, pedig van neki, pont, mint a többi fajtatársának. Egész egyszerűen nem plüssként tartják, hanem családtagként, kutyaként. Tudja, hányadán van a környezetével.

Kinek a rejtőszín, a mimikri, kinek az erő, kinek a gyorsaság, kinek a tömegben való elvegyülés: kinek mije van, "abból főz.

Az állatvilágban nagyon sok esetben alkalmaznak "elrettentésül"

olyan védekezési formákat, amivel rejteni próbálják az ellenségeikkel szembeni hiányosságokat.

A sisakos kaméleonnak pl. ha nem jön be a színváltás, ha azt érzékeli, hogy a veszélyforrás még közelebb került, a rejtőzködés nem sikerült, akkor felfújja magát, előre-hátra billeg nyitott szájjal és sziszegő hangot ad ki. Így próbál nagyobbnak és veszélyesebbnek látszani, hátha ezzel sikerül elriasztani a másik egyedet. Mivel egy "vérengző csivava" veszély esetén nem tud olyasmit produkálni, mint pl ezek az állatok : [link]

jobb híján önvédelmi reagálásként marad a hangja, az agresszivitás, amit természetes félelem, a megelőzés generál.

( Sok lökött gazdi, aki jajjdearanyoskutyulit tart, nem kutyát , még még rá is tesz egy-két lapáttal...)

Pont hogy azért agresszív, mert kicsi, és fél.

Félelem-agressziónak hívják.