Ti hogy regáltok ilyenkor?

Sziasztok!

A teljes sztorihoz tudni kell, hogy van egy abszolút jól nevelt (bármikor behívható), minden körülmények között szófogadó belga juhászom.

Általában mindenhova visszük magunkkal ahova tudjuk, nyaralni, kirándulni, sétálni, autóban stb. Nem harap, viszont nem szereti az idegeneket (amit nem bánok). Nem engedi hogy hozzányúljanak (állatorvost leszámítva) és ha nagyon nem ért valaki a szóból, akkor odacsattintana.

Eleve nem szeretem ha bárki hozzá akar nyúlni a kutyámhoz, mert egyrészt nem azért van, másrészt meg tudom, hogy ő is utálja ha idegenek nyünyörgetni akarják. A barátokkal és a család többi tagjával jó a viszonya, illetve ha beengedek valakit a kertbe akkor őt sem ugatja.

Tegnap történt, hogy kirándulás közben rohantak oda a gyerekek (mindenféle kérdés nélkül,a szülők le se szarták őket), hogy ők akkor most megsimogatják a kutyámat. Eleve nem láttam még olyan baromságot, hogy szaladunk hárman egy kutya felé visítozva, hogy jajjj de meg lesz simikézve. Én meg rájukszóltam határozottan (igen, felemeltem a hangom), hogy nem fogják megsimikézni a kutyámat. Apuka nagyon "okos" volt, mert azt mondta, hogy szabad. Felvilágosítottam apukát, hogy más tulajdonához nem nyúlunk kérdés nélkül, illetve a kutya nem azért van, hogy az ő gyerekeinek jó legyen és ha ennyire kutyázhatnékjuk van, akkor vegyen nekik egyet.

Természetesen megkaptam, hogy bunkó vagyok, de abba nem gondolt bele az idiótája, hogy ha nem jólnevelt a kutya és támadásnak veszi, akkor pár karral kevesebb lenne a családban.

És nemcsak az én kutyámnál idegesít, hanem sokszor láttam azt is, amikor a kutya behúzott farokkal tűri remegve a nyúzást, mert nincs hozzászokva. Ha meg félelmében odakap vagy ilyesmi, akkor rögtön vadállat.

Azt hiszem apukának is sikerült megértenie a párbeszéd végére, hogy én bunkó vagyok, ő viszont ostoba és felelőtlen, mert legközelebb nem biztos, hogy a következő kutya is ilyen nyugodt lesz.