Egy öreg kutyának jó az, ha a napjai nagy részében alszik?

Nem tudom régebben mennyit sétáltattad, (ahogy olvastam az jött le, hogy kertesházba laksz)

napi 1x nem ártana udvaron kívülre kivinni, egész lassan menni vele, és csak kis távot.

(szerintem egy ilyen idős kutyának bőven elég ha elviszed az utcátok végére utána visszafordultok. Habár egyáltalán nem vagyok szakember, de szerintem 5-10 perc séta azért kellene neki (azon kívül amit ő járkál).

Nyílván ahogy írtad, a sok-sok műtét is rátett szerintem.

Annyira nem jó ez így neki, de szerintem az az 5-10 perc sokat jelentene.

Meg van még egy olyan ötletem, hogy (nem tudom kocsikázni mennyire szokott) elvinnéd valahová, ahol viszonylag új a környék, hagynád, hagy szimatoljon egy kicsit (tudom, hogy a mozgására fókuszálnál, de szerintem az új szagok is jót tennének neki) max ott is sétálnátok 5 percet és mennétek vissza.

Legalábbis én a te helyedben ezeket próbálnám, (ahogy te írtad erdei sétára vittétek volna: az már hosszú neki).

De ahogy gondolod,

remélem azért tudtam segíteni :)

Az én kutyám ugyanezt csinálja (14 éves).

Kertes házban lakunk, akkor mehetne ki amikor akar, de nem akar. Amilyen gyorsan csak tudja elvégzi a dolgát és már kétségbeesetten kéredzkedik befelé.

Én úgy gondolom, hogy az állat ösztönösen tudja, hogy mi a jó neki és azt csinálja. Nem kell erőszakkal presszionálni semmire, különösen, ha a lehetőség adva van neki, de nem akar élni vele.

Mi eleinte elvittük ide-oda kocsival, szimatolt 10 percet és ment vissza az autóba.

Tavasztól-őszig a telken vagyunk, amit imádott - a munkánk megengedi - de már idén a 130 km-es út is annyira megviselte, pedig szeretett autózni, hogy 2 napig csak aludt. A 48 órában 2x lehetett szó szerint kikönyörögni vécézni, nem is evett. Most a héten jöttünk vissza a gyerekek iskolája miatt, olyan mélyen aludt a fáradság miatt, hogy álmában, fekve bepisilt a kosarába úgy, hogy fel sem ébredt rá. Ezt a baromi melegeket sem bírta, inkább elvonult a fürdőbe a kőre és ott szunyálta végig a napot és az éjszakát.

Nekem az öreg spánielem is ilyen volt. Fiatalabb korába imádott sétálni 2 óra hosszát simán elvolt, nagy melegbe volt amikor csak rövidebb sétákra mentünk még estefelé is, mert meleg volt. Azt ő is nehezen bírta. Amikor már kezdett öregedni akkor ízületes lett a két hátsó lába, sajnos majdnem elaltatás lett a vége mert vonszolta maga után az állatorvos akihez jártunk mondta hogy nem tud mit kezdeni igazán, de ajánlotta a kollégáját egy másik városban hogy vigyük el hozzá, mert ő ilyen témákban nagyon otthon van, általában rendőrkutyákat, meg versenykutyákat, lovakat is gyógyít hasonló problémákkal, mondta hogy olcsó dolog nem lesz, de mondta hogy próbáljuk meg. Elvittük ahhoz az orvoshoz, adott neki 2 féle gyógyszert injekció formában, és mondta hogy tegyük át egy fekhelyre a rendelőbe és várjunk 20 percet, és akkor a kutya magától fel fog állni mert elfog múlni a fájdalma. Ez így is volt felállt és a saját lábán jött haza, nem kellett kézbe cipelni, de mondta az orvos hogy pár napig ne engedjük hosszabb sétákra meg egy 10 év feletti kutya már annyira kezd gyengülni az öregsége miatt is részben hogy ezeket nehezebben fogja már viselni.

De ez így is volt, az utolsó 2 évében a kutya jól volt, néha még a játékhoz is volt kedve, csak keveset futott a labda után mert hamar elfáradt már, illetve a huzamosabb sétákat már abszolút nem bírta. Öreg kutyáknál, akármennyire sportos, mozgékony előéletük volt az öregedés hasonlóan hat ki náluk mint nálunk embereknél, minél öregebbek annál nehezebben mozognak, és több pihenés igényük is lesz, mert a szervezetük is már el van fáradva.

Nekem "csak" 13 éves a keverék kutyám, de 3 éve szívbeteg, komoly gyógyszereket kap.

Egész kis életében zárkózott volt és az idegenekkel barátságtalan, de ez betudható annak, hogy élete első másfél éve tragikus volt, utána került hozzánk.

Szinte szó szerint leírhatnám én is amit előttem is írtak, meg ami a te kérdésedet is indította Kérdező.

Ráadásul a miénket ki kell cipelni ölben a kertbe, annyira nem akar kimenni, pedig vízhajtót is szed. Szerintem is hagyni kell a maga tempójában a kutyust nyugalomban. Talán ha jön a hűvösebb idő, akkor aktívabb lesz, de ha nem, akkor az sem baj.

Megjegyzem, a miénkre azt mondták 3 éve az orvosok, hogy hetei vannak hátra és még mindig itt van velünk ... és ezt most lekopogtam 3-szor, mert babonás vagyok.:)