Hibák egy kiskutya nevelésében?

Ja, alatta vagy a rangsorban. Ember, egy 2 és fél hónapos kutyád van.

Kutyaovi nincs a közeledben? Nagyon rád férne az okulás, és ott mindent megtanítanának neked!

Egy 10 hetes kutyánál milyen rangsorról beszélsz? Nála csak következetes, türelnes nevelés kell!

Kutyaiskola, kutyaovi kellene nagyon, hogy te tanulj!

Én is most küzdök egy 5 hónapos kis kölyökkel, egy hónapja ovizunk, az sokat segített, leírom a saját tapasztalataim és ismereteim, amiket nagyrészt a kutyaoviban szereztem, de nem biztos, hogy ez nálatok is működni fog, elvégre minden kutyus más azért egy kicsit, szóval az előzőekkel egyetértve én is javaslom az ovit nagyon, ha van rá lehetőséged, mert nagyon sokat segít.

1-2. A dominancia nem olyan fekete-fehér, mint ahogy Caesar Milan beállítja, sokan a dominancia jelének tartják azt is, ha neked dől vagy rálép a lábadra, de ez nagyban függ a kutya jellemétől, bizonyos esetben ez a szeretet, ragaszkodás jele is lehet. Az én kutyusom inkább félősebb, ő úgy keres biztonságot ha rám csimpaszkodhat, először én is megijedtem, hogy nálunk is hierarchia gondok vannak, a kutyaoviban nyugtattak meg. Szóval neked kell ismerned a kutyád, ha igazi kis vakmerő, rettenthetetlen kutyusod van ez akár még a dominancia jele is lehet, de akkor sem visszafordíthatatlan hibáról van szó. Egyrészt, mert mint írod, más dolgokban teljesen tiszteli a döntésed, különösen az ételnél fontos ez, másrészt mert ilyen kis korban még inkább keresik azt a következetes és határozott vezetőt, akit követhetnek, akitől biztonságot és élelmet kapnak. Ha mégis kicsit dominánsabb jellem ez a hatalmi harc akkor is általában csak akkor lesz központi dolog, ha elkezd kamaszodni, ivarérett lesz és ha addigra nem sikerült bebizonyítanod neki, hogy te vagy a falkavezér.

3. A harapdálás is nagy probléma volt nálunk is, folyamatosan rágta a kezem, a lábam, a ruhámat, sokszor lesből "támadt" rám és szintén nem segített semmi, sem a grabanc cibálás, sem az orra koppintás, az elején annyira el voltam keseredve, hogy meg voltam győződve róla, hogy magát a bébisátánt hoztam haza :D Később ezt is elmagyarázták, a kutyaovis oktatónk szerint ennek az az oka, hogy neki ösztönösen a másik harapdálása a játék, valószínűleg nem is értette, hogy miért szidjuk és idővel ha nincs megerősítve ez a viselkedés benne magától leszokik róla. Szerencsére nálunk is ez történt, mikor megkezdődött a fogváltás olyan 4 hónapos kora körül teljesen abbahagyta. Pedig mondom, mi nagyon meg voltunk ijedve, nekem volt előtte is kutyám, ő sosem harapott engem, most meg könnyes szemmel hívtam a tenyésztőt, hogy idegbeteg kutyát adott el nekem :D Szóval ez a legtöbb esetben olyan dolog, amit magától abbahagy majd, nem is szabad nagyon komolyan szidni érte, egyrészt mert nehezíti a kutya-gazdi kötődés kialakulását, másrészt mert nekünk például a teljesen kis törékeny lelkű kutyusunknak sikerült annyira letörni az önbizalmát, hogy már más kutyától sem védi magát annyira játék közben, tehát mi ezt a túlzott szigorral kicsit el is rontottuk, most azon dolgozunk az oviban, hogy kicsit visszanyerje szegénykém az önbizalmát.

4. A sétánál nálunk ilyen probléma szerencsére nem volt, de én két megoldást tudok elképzelni. Az egyik, hogy mikor ugatós kutyák között vagytok megpróbálod elvonni a figyelmét, játékkal, vagy jutifalattal ráveszed, hogy láb mellett sétáljon vagy kis feladatokat adsz neki és ha nyugodt tud maradni nagy dicséret. A másik, hogy erre tökéletes lenne szerintem az ovi, ott hamar megszokná, hogy a sok kutya között is rád kell figyeljen, de mégis egy nyugodtabb, ellenőrzöttebb környezetben.

5. Én erre két végletet látok, az egyik, aki a 3 hónapos pici kutyát is fojtónyakörvvel rántja a földre, ha nem fekszik vezényszóra, a másik, aki szobakennelbe rakja, hogy ne hibázhasson a kutya. Én nagyrészt az utóbbi mellett vagyok, de itt sem szabad átesni a ló másik oldalára, tehát próbálok olyan környezetet teremteni, ahol nem tud hibázni, de ha megrongál, rágcsál valamit, azért leszidom, úgy gondolom, hogy bizonyos szabályokat le kell fektetni a legelején a nyugodt együttéléshez. De alapvetően ebben a korban az a legfontosabb, hogy megtanítsuk nekik, hogy a közös tanulást élvezzék, jó móka legyen számukra, illetve, hogy egy egészséges önbizalmat alakítsunk ki bennük. Éppen ezért, fontos, hogy a tanulás is mindig valami szuper izgi, örömteli dolog legyen, ne kényszer, ezt a legkönnyebben úgy lehet elérni, hogy sok jutalmazással dolgozunk, egyszerre csak annyit gyakorolunk, ameddig neki is érdekes és a végén mindig hatalmas dicséret és közös játék zárja. Szóval szerintem amit elvárhatunk ilyen pici korban a kutyától az csak annyi, amennyit még ő is szívesen csinál, picit engedékenyebbnek is kell lenni szerintem, de ha rosszalkodik, különösen ha olyasmit csinál ami rá nézve is veszélyes (pl. kábelt rág, kitépi magát a nyakörvből stb.) akkor azt szigorúan tiltani kell. Szóval nekem talán ez a legfontosabb azok közül, amit az oviban tanultam, hogy ebben a korban a tanulás is még csak játék, folyamatos sikerélmény, ami az önbizalom fejlesztésében sem utolsó, mert ha ez nincs megfelelően megalapozva neki, később sokkal nehezebben, kedvetlenebbül tanul majd és komoly eredményeket a legkönnyebben boldog kutyával lehet elérni.

Remélem, hogy tudtam segíteni, magamat ismételve mondom, ez mind csak saját tapasztalat és vélemény, de annyira magunkra ismertem a kérdésedben, hogy nem tudtam kihagyni, hogy ne írjam le ezeket :) Nagyon boldog kutyázást kívánok neked és biztatásképp szerintem csak az első pár hónap ennyire problémás, de közben rengeteg boldogság is, a kölykök bohókásak, édesek, érdemes kiélvezni minden percét ennek az időszaknak is :)