Hogy fordulhat ilyen egyáltalán elő?

Nekem ugyan belgám van, aki bármikor behívható, nem barátságos, de nem bánt senkit. Mégis közterületen pórázon sétáltatom. És szinte heti rendszerességgel előfordul, hogy megtámad minket egy kutya. Vagy egy önsétáltató, vagy egy póráz nélküli vagy egy olyan, aki kiszalad a kapun amíg a gazda beáll kocsival.

Én az ilyen esetek miatt rendszeresítettem magamnak a séták alkalmával egy alu ütőt. Legutóbb egy szetter szaladt ki a kapun, egyenesen a kutyámnak. Volt már olyan, hogy elengedtem a pórázt amíg próbáltam róla lerúgni a másikat, de ez egy forgalmas út mellett pl.nem kivitelezhető.

Sosem bántanék 1 kutyát sem ha nem muszáj, de nem fogom hagyni, hogy megtépjék az enyémet.

Mi is jártunk már hasonlóan, vicc, hogy az enyém nem is volt kicsi kutya (golden reti). Mi rendszeresen sétáltunk póráz nélkül, de ő sosem ment oda engedély nélkül senkihez.

Volt a környéken egy pinscher, baromira agresszív, neveletlen. Folyton csipkedett, már messziről (több saroknyiról!) rohant, ha meglátott egy nagyobb kutyát. A gazdája nyanya, nyilván nem rohant utána, a kutya nyilván nem hallgatott rá.

Szóval az enyém ilyen nagy birka volt, hogy senkinek nem harapott vissza, nem egyszer volt, hogy torkon, pofán, hason harapta, olyan is előfordult, hogy vérzett utána... elzavarni nagyon nehezen lehetett. Gazda szerint meg ő csak játszik, hát annnnnyira szereti a nagy kutyákat. Egyszer az egyik ilyen messziről rohan, kapásból torokra támad akciójánál ráordítottam, elrántottam a kutyámtól meg az orra elé toppantottam, rá nem léptem, de a kutya vinnyogott. Gazdi kiborult, hogy mit képzelek magamról, mekkora picha vagyok, a vége az lett, hogy beígértem, még egyszer a közelünkbe jön, felrúgom őt is kutyástól. Nem és nem értette, mert az övé csak játszik és én nem engedem...

A továbbiakban messzire került (kivéve, mikor a behívhatatlan kutya ugyanúgy rohant az enyémhez, akkor vinnyogva rohant utána, hogy ne jöjjön a közelembe, gonosz vagyok...), sajna a kiskutyás környékbelieknek is előadta, hogy bántottam a kicsikéjét, holott nem.

De most komolyan: ha nem ekkora birka lett volna a kutyám, simán félbe tudta volna harapni azt a kis dögöt, és minden oka meglett volna a fájó csipkedés miatt. Akkor persze nyilván nem ő lett volna a hibás... ugyanez lett volna, mint a kérdező szitujában.

De volt olyan esetünk is, hogy nem ivartalanított vizsla rohant utánunk, azt úgy sétáltatták (a mai napig is, szoktam látni), hogy a gazda kiengedi a harmadikon a lépcsőházban, a kutya meg már rég az utcán van, mikor ő még ballag lefelé, mert nincs bezárva a kapu. És az utcán is hasonló távból sétáltatja, meg se próbálja fegyelmezni, azt csinál a kutya, amit akar.

Szerencsére nem támad, de nagyon domináns, sokszor akart rámászni a kutyámra, játszani nem tud. Csak jön és menne rá, emiatt messzire kerüljük, ha meglátjuk, általában megyünk a másik irányba, a túloldalra, akármi. Egyszer volt olyan, hogy nagyon nem akart lekopni, csak jött utánunk, gazda sehol, hogy szólhassak. Elzavartam többedjére, majd mindenki nyugalma érdekében úgy voltam vele, hogy inkább megyünk haza - átmentünk a túloldalra. A kutya fél perccel később utánunk (nem számítottam rá, széles út, nem szoktak a túloldalon sétálni), elcsapta egy autó... gazda ezt követően jelent meg végre, fogalmam sincs, hol volt előtte. A kutyának több csontja tört, úgy vitték kapásból kórházba, jó darabig nem láttam utána. A vicc az egészben, hogy a gazda azóta sem jött rá, hogy nem jó a módszere, ugyanúgy a fentiek szerint sétálnak.

Hát ez egy egyoldalú sztori. Én meghallgatnám a másik félt is.

(De szívesen megnézném a kutyáját biztos gyönyörű)

Így tényleg elég egy oldalú. Nem ismerem a történteket,de azért ne csak a nagy kutyásokat szidjuk már önfeledten.

Van egy kuvasz kanom. Jól szocializált,barátságos még idegen kanokkal is. Soha nem kezdeményezett még balhét,és ha kötekednek is,az elején elég türelmesen kezeli.

De,ahogy sétálunk, rendszeresen támadnak neki a kistestű,póráz nélküli kutyák. Mi pórázon sétálunk,sokszor már csak a lábamnál jön,mert úgy a biztosabb. Yorki, pincsi, kistestű keverékek. Elengedve,őrjöngve rohannak neki az enyémnek. Először nézi,de amikor csak nem akarnak elkotródni,akkor már neki is bedurran az agya. És ilyenkor egy pillanat műve lenne,hogy elkapja. Nem is lehetne sokat tenni ellene,egyet fog,és a támadónak annyi. Abszolút megdöbbentő,hogy állandóan nekem kell lesnem ezeket a kis dögöket,hogy ne essen bajuk,és nekem annyira rövidre venni a kutyát,hogy még véletlenül se tudjon lehajolni és elkapni. Ráadásul még tüntessem is el a támadót,mert a gazda a közelben sincs,vagy csak bambul. Legutóbb is elmentünk pár ember mellett. Látják a kutyát. Jajj,ez meg fogja enni Gizmókát. De egyik se mozdul. Gizmóka tőlük kb 20 méterre van,és nyilván élből nekimegy a kuvasznak. Azok meg ugyan ott állnak,és néznek,hogy jajj,ez meg fogja enni.

"Nagykutyás" vagyok, voltam meg leszek is.

Egy időben, míg a mentett kutyám szocializalás alatt volt, szigorú szakmai felügyelettel, porázaztam (mondjuk most is). Állandóan a kis méregzsákok, elkenyeztetett habos-zsabos Fincikék rontottak nekünk. Én nem szégyellem, sokszor vittem magammal a hokis kapusbotomat. Hiába ugatom, hogy fogja már meg a kis kutyát, nem hall, nem lát, Fincike csak játszik. Ja, úgy hogy az en kutyám fölött akar dominálni, és a lábát harapdossa.

Nem méretfüggő a neveletlenség, hanem gazdafüggő. Ki lehet pécézni a nagy kutyásokat, meg külön a kis kutyásokat, hogy hol van a legtöbb neveletlen kutya, de felesleges. Mivel a kutya mögött álló emberi tényezőt kell figyelni.