Elfogadnátok egy berni pásztort? Hogyha igen akkor miért?

Nem.

1. Van kutyám, aki "egyke" típus.

2. Kicsi a kertem, és kevés a szabad időm. Egy pásztorkutyának rengeteg mozgás kell, ezt nem tudnám biztosítani neki.

Nem. Úgy vagyok vele, mint a zsiráfokkal. Szép-szép, de itthonra nem kéne.

Van már két kutyám, de nem ez szól mellette, hanem az, hogy más típusú, természetű kutyák illenek hozzám.

Már nem, mert már van és volt is.

Különben hiába 'pásztor' kutya, lusta kis dögök, igazi családi kutyák.

Nem

Én más típusú ember vagyok, imádom a kutyás sportokat és nehézen tudnám elképzelni magam mellette. :)

Nem, mert nekem túl nagy fajta. Nem is az, hogy nem bírnék el vele, mert megnevelni megnevelném, de ha valami egészségügyi gondja van, nem bírnám pl. emelgetni, kocsiba betenni, vagy bármi hasonló.

Két közepes testű kutyám van.

Van amúgy bernis barátom, nála pontosan szembesültem azzal a problémával, hogy mikor a kutyának volt fizikai gondja, akkor a gazdi is egy jó időre kvázi lerokkant (ínhüvelygyulladással mindkét csuklóban) az ő emelgetése miatt.

Elfogadnám, mert...

már volt a családban, és tudom milyen ember -és gyerekbarát, agilis kutyák. Nagyon intelligens, közepes mozgásigényű fajta. Nem nagy kihívás a nevelésük sem, kezdő gazdinak is bevállalhatók, mert ha "elrontod" sem nő a fejedre, agresszívvé, kezelhetetlenné pl. nagyon kis eséllyel válik.

Sokoldalú kedvencek, a mieink húztak szánkót, jeleskedtek az engedelmességi feladatokban, imádtak kirándulni, trükköt tanulni, egyikükkel teljesítmény túrán is részt vettünk. Igaz, ők nem hegyomlás méretűek voltak, hanem finomabb felépítésű szukák.

Amiért nem kellenének mégsem...

nagyon nehéz jó genetikai hátterű egyedet kifogni belőlük, sajnos jellemzően elég alacsony élettartamú és betegségekkel terhelt a fajta, állatorvost általában nem csak oltások alkalmával látnak...noha mindez nem borítékolható, és akadnak teljesen problémamentes példányok is, az esély arra, hogy ilyet fogjunk ki, őszintén szólva nem túl nagy.

(Nekünk speciel mázlink volt, az idős 13 évesen hagyott itt minket, ismerősöm szukája pedig 12, és teljesen pöpec kis eb a mai napig.) Általánosan viszont elmondható, hogy fogékonyak a daganatos megbetegedésre, a diszpláziára, szívbajokra, bőrproblémákra, allergiára (nemrég néztem fel egy tenyésztő honlapjára is -elkeserítő: rengeteg a 6-7 éves egyed az "in memoriam" albumban rák vagy szívleállás okán). Nekem kicsit strapabíróbb kutyára van szükségem, aki jobban tolerálja a fizikai igénybevételt, a kocogást, ugrálást, nem kell annyira féltenem, és nincs ekkora súlya illetve bundája (ami amúgy rendszeres és teljeskörű ápolást igényel).