Miért ér kevesebbet a kutya, mint egy ember?

Az emberek nem tudják felfogni h mit ejtenek ki a szájukon.

Számomra a kutyák sokkal többet érnek mint egy xar ember.

Nem ér kevesebbet, sőt!

Van a mondás, amit hol G.B.Shownak, hol Mark Twainnek, de volt már, hogy DeGaullenak tulajdonítanak:

"Minél jobban megismerem az embereket, annál jobban megszeretem a kutyámat/kutyákat!"

De ez is tökéletes:

"A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban."

George Eliot

nem minden ember válaszol neked ordenálé stílusban. megpróbálok én sem. Nem minden ember szánalmas. Ki fog neked lelki támaszt nyújtani, ha érzelmi válságban vagy? Egy ember, vagy egy kutya? Ha megbetegszel, ki gondoskodik rólad? kiad neked enni? Persze ilyenkor jó ha ott van egy kutya. Nekem is van, meg tengerimalacaim is.

Azokat még simogatni sem lehet, annyira félnek.

Gyerekem viszont nincs, de ha lenne, akkor máshogy ölelném ha fél, meg máshogy simogatnám a kutyát ha fél.

Az majd megnyugszik magától is.

Én sem bírom, azt a falusi régies paraszt felfogást, hogy "ez csak egy kutya" Nálam a macska fennt ül a konyhaasztalon, amikor vacsorázok. Imádom az állatokat, de nem értem azokat az embereket, akik szinte valósággal beleszeretnek a háziállataikba. És pontosan, mint a kérdező, egy igazi személyként, meg családtagként tekintenek rá.

Most mondom, én is szeretem az állataimat, kezét lábát törném, annak, aki bántani merészelné őket, de nem felejtem el, hogy ezek csak az állataim.

Lassan már kutyapszihológust hívnak egyesek, mert nehogy depresszióban szenvedjen. Túlzás.

Előrebocsátom, szeretem a háziállataimat, főleg a kutyáimat, azon vagyok, hogy jó életet biztosítsak nekik. DE! A kutyák nem emberek (szerencsére) és szerintem óriási hiba őket úgy kezelni. Más igényeik vannak és jó esetben más kapcsolatban vagyunk velük, mint az emberekkel. Úgy tudnak szeretni minket, ahogy emberből csak kevesen, de a családomat és a barátaimat érzelmileg sem tudnák pótolni a kutyák.

Étkezés: ha nem vagyunk nagyon éhesek, akkor az étkezés öröméért is eszünk, de ez nem jelenti azt, hogy ha valamit nem szeretek, akkor azt nem vagyok hajlandó megenni. A kutyáim megeszik, amit adok nekik, a lényeg, hogy tőlem jöjjön. Egyszer még a tökbél is elfogyott, amit tévedésből megkaptak. Nem szoktak ínyenckedni, gyorsan esznek.

"Miért nem lehet igazi családtagként kezelni? Miért mi emberek akarunk megszabdni mindent?" Megjegyzem: családon belül a gyereknek is megszabnak egy csomó mindent. Ha nincsenek korlátok, oda a biztonság is.

Épp ez az, hogy a kutyát állatként kell kezelni, nem pedig emberként. Ez nem azt jelenti, hogy a kutyát lenézik, csak a helyén kell kezelni a dolgokat. Egy kutya ugyanúgy családtag, ugyanúgy jár neki a kényeztetés meg minden, de ha emberként tekintesz rá és úgy is neveled, akkor nem fogod megérteni, ha viselkedési problémák jönnek ki rajta, sőt ilyen esetben ezzel még ártasz is, ha úgy akarod megoldani a problémáit, mintha ember lenne.

A kérdésekre válaszolva, amiket a végefelé feltettél: Egy részükre én sem tudom a választ/én sem értem a miértjét, így csak kiemelnék olyanokat, amikre tudok válaszolni is:

"A kutyának miért lent van a helye?"

Először is, ez nevelési kérdés. Mindenki eldönti, hogy felengedi-e az ágyra vagy sem. A legfőbb eltérés itt az, hogy te megmosod a lábadat, tisztán mész fel az ágyra, míg egy kutya tappancsa tele van szennyeződéssel, hacsak meg nem mosod a lábát minden egyes bejövetelkor. Ugyanígy koszos a bőre, hullik a szőre, ami mind ott lesz az ágyon is. Én ilyen okokból nem engedem fel a nagytestű kutyámat az ágyra, de nem nézem le azokat, akik felengedik.

"és ha fél igenis meg kell mutatni neki, hogy nincs mitől. Nem annyival elintézni, hogy majd megnyugszik. Meg, hogy nem szabad simogatni, mert erősíted benne. A gyereket sem öleled meg, ha átrohan, hogy Anya Apa félek? A kutya semmivel nem kevesebb."

Nem kevesebb, MÁS! Ha fél valamitől a kutya és elkezded cirógatni, akkor igenis azt erősíted benne, hogy attól neki félnie kell. Azzal, hogy nekiállsz cirógatni, elveszed tőle azt a lehetőséget, hogy szembenézzen a félelmével. Pontosan ugyanolyan, mint amikor a gyereked fél a magasságtól, ezért inkább nem viszed magaslati helyekre. Ha nem tud szembenézni a félelmével, akkor az megmarad benne.

Értem mit mondasz, és igazat is adok, még ha nem 100%ban is. Alapjáraton az embereknek van egy felsőbbrendűség tudatuk, miszerint ők a teremtés koronái, minden lény értük van, mindenek felett állnak és bármit megtehetnek.

Én nem így gondolom, szerintem minden élet ugyanolyan értékes, és nincs jogunk kínozni, megölni senkit és semmit, csak mert megtehetjük, és mert az "csak egy állat". A szurikátás ügyben is ez akasztott ki, hogy a gyerek apja kijelentette, nem jogos a felháborodás, mert az ember elé ne helyezzünk már állatot... Mert miért ne? Nem is kell elé, inkább egy szintre. Miért is vagyunk mi különbek? Az intelligenciánk miatt? Ez is relatív, mert rengeteg dologban van olyan jó egy majom is mint egy ember, vagy pl. vegyük a méheket, ezeket az alacsony rendű élőlényeket, micsoda nyelvrendszerük, szervezettségük van! Szerintem pl ez lenyűgöző. A legtöbb ember meg éli a szánalmas, felsőbbrendűnek hitt életét, és a 60as IQ-t sem éri el, vagyis hát úgy viselkedik. A bolygót sem tudom melyik, szuper intelligens faj pusztítja.

Jól elkalandoztam, de lényeg annyi, hogy ha már állatot tartunk, akiért felelősséget vállaltunk, akkor igenis illik megadni neki mindenből a legjobbat,ami tőlünk telik szerintem. Hiszen nem kötelező kutyát sem tartani, ha valakinek csak nyűg, sajnálja rá az időt, pénzt, az ne tartson.

Akik úgy gondolkoznak hogy a kutya élete többet ér azok remélem akkor is ezt fogják mondani majd mikor a valakinek egy kutya élete és egy szeretett családtagjuk élete közt kell döntenie és a kutyát fogja vákasztani az a bizonyos idegen. Mert hogy az idegen szerint is fontosabb a kutya. Majd akkor kiderül hogy melyik a fontosabb.

Nem azt mondom én is szeretem az állatokat, én is imádom a foxi-tacsi keverékemet, de azért mindennek legyen már egy határa..