Nektek mennyi ido volt, mig nem sirtatok a kutyatok halala miatt?

Pszichológiailag ilyenkor ha vennél egy kiskutyát akkor talán az segítene, nem helyettesítésképp hanem talán valamennyire segítene neked megnyugodni.

Én személy szerint sosem sírok egy kutya miatt,bár nem is állok olyan közel hozzájuk de szerintem neked nemsokára jobb lesz.

És részvétem a kutyád miatt:(.

További .... hát szép napot amennyire lehet ilyet ilyenkor kívánni.

2 hét keményen, nem aludtam alig ettem. 12 éves nagytestű kutyám hirtelen halt meg, nagyon megviselt. Mellette volt akkor egy pár évvel idősebb kutyám, vele foglalkoztam intenzívebben, mintha valamit pótolni akarnék. Lelkiismeret furdalásom is volt, nem sétált eleget, nem volt jó élete, nem lelkiismeretes orvoshoz vittem a végén, stb, pedig nem volt rá okom, jó élete volt a kutyámnak de mégis magamat mardostam.

Részvétem neked! És még valami, egyáltalán nem lesz jó/jobb ha hirtelen bevállalsz egy újabb kutyát, ahogy fentebb írta egy észlény. Gyászold meg az elhunyt kutyatársadat, és majd érezni fogod mikor tudsz átgondoltan, felelősen, nyugodt szívvel egy új kutyust vállalni.

Eddig szerencsére csak egy kutyát veszítettem el, a család kutyája volt, de elég sokat foglalkoztam vele. 12 éves voltam és mikor már a halálán volt a szüleim nem engedtek oda hozzá, hogy olyan állapotban lássam.

Nem sírtam mikor meghalt, úgy, mint ahogy a macskámnál és a nyuszimnál sem. Szerintem nem lesz tőle semmi se jobb, tovább kell lépni és élni az életet. De persze ezt mindenki másképp dolgozza fel.

Viszont az utóbbi egy évben, mióta a kutyám betöltötte a 10-et heti szinten elbőgöm magam, mert félek, hogy nem tudom h még meddig lehet velem. Ha meghal, szerintem nála sem fogok sírni, pedig őt valóban mindennél jobban szeretem, de én így vagyok beprogramozva...