Nagytestű hosszú szőrű kutyafajták?

Legtöbb nagytestű sportolásra,futásra annyira nem alkalmas. Egy újfundlandival örülhetsz ha futsz 200 métert :D

Elkell dönteni,hogy mik a szándékaid.

Ír,angol szetter meg a goldival már inkább lehet sportolni.

Sportolásra ott még az Ausztrál pásztor,Tervueren,Husky,Skót juhász,Óriás uszkár.

Az újfundlandi mérethez tudnám sorolni a leonbergi,landseer-t is. De ő velük felejtsd el a futást.

Orosz fekete terriernek is nézz utána,bár kozmetika igényes fajta,és bizony hetente alapos fésülést igényel. Velük lehet mozogni rendesen, legalábbis több oroszost ismerek és járnak futni,úszni a kutyáikkal.

Az újfundlandi inkább már óriás testű szerintem, legalábbis az én kan ír szetterem eltörpül egy megtermett fundi mellett :D

A leírásod alapján a szetterekkel jól meglennél. Imádnak a gazdival lenni, emberfüggő, barátságos kutyák, igénylik a foglalkozást. A sport is jó ötlet, imádnak futni, de tapasztalatom szerint lakásban is szuperül elvannak.

A goldi is jó lehet, a skót juhász, tervueren, uszkár is jó ötlet lehet, őket az előző válaszoló is írta.

Olvasgass róluk, beszélj tenyésztőkkel, tulajdonosokkal, menj kiállításokra és találkozz élőben is a fajtákkal. Ez biztosan segíteni fog a döntésben :)

Szintén ír szetteres gazdiként abszolút csak ajánlani tudnám ilyen tartásra ezt fajtát, én is azt tapasztaltam, hogy nagyon gazdi centrikus, az enyém nagyon bújós is, folyton követ mindenhova, szóval tényleg rajongásig tudja szeretni a gazdáját. A különböző ügyességi, engedelmességi feladatokat is nagyon élvezi, hihetetlenül gyorsan, könnyen tanul, de a fajtaleírásokban szereplő szeleburdiság valóban jellemző rá, könnyen elterelődik a figyelme, az enyém például imád bogarakat, lepkéket kergetni és elég sok munka volt megtanítani, hogy ha feladat van, akkor csak arra koncentráljon, bár ez ahogy felnő egyre egyszerűbb persze, de ezt a kis bohóságot, szeleburdiságot igazán sosem növik ki, igazi örök kölykök maradnak, nem találkoztam még a szetternél játékosabb vadászkutyával. Szóval picit komolytalanabbak, mint mondjuk egy vizsla, de szerintem ez csak még szerethetőbbé teszi. A másik pozitív tulajdonságuk, hogy általában nem túl dominánsak, inkább behódolók és konfliktuskerülők, következetesen kell ugyan nevelni, mint bármelyik másik fajtát, de nem igényel olyan határozott, erős gazdit, mint mondjuk egy husky, sőt elég kis "finomlelkűek", könnyen bánatosak, bizalmatlanok tudnak lenni, ha túl durván szidják meg őket, az én kis szetterem konkrétan megsértődik és sóhajtozva elvonul, ha indulatból szólok rá.

Van sok golden retrieveres ismerősöm is, az ő tapasztalataik alapján egy kicsivel könnyebb is velük, mint a szetterrel, a golden retrievernek tényleg mindene, hogy a gazdival dolgozhasson, engedelmeskedjen neki, ezzel szemben szerintem teljesen szakmaiatlanul megfogalmazva a szetternek olyan, mintha minden a világon valami jó buli lenne, az engedelmességi feladat és a papucsrágcsálás is egyaránt móka neki, ami persze úgy a legjobb, ha a gazdi is vele tart, de ha mégsem, akkor suttyomban egyedül is belefér egy kis papucsrágcsálás :D

Nekem eddig ezek a legintenzívebb tapasztalataim az ír szetterről, szóval rettentően nyitottak, barátságosak, néha kicsit lükébbek, mint egy vadászkutyának illene, de ha van bármi gyakorlatiasabb dolog is, ami érdekelne a fajtával kapcsolatban(etetés, mozgásigény, szőrápolás, stb.) akkor szívesen írok még arról is :)