Kinek mi a véleménye Jan Fennell- Kutyapszichológia című könyvéről?

Olvastam és mai napig alkalmazom.

Nagyon sok mindenben segített, de sok dologban nem. :)

Valamilyen szintű negatív visszajelzés szerintem igenis kell a kutyának, nem hal bele egy pofonba, bár verni szükségtelen. De az, hogy figyelmen kívül hagyom bizonyos viselkedéseit, vagy hátat fordítok neki, önmagában nem mindig elég, csak bizonyos esetekben.

Tanításkor nem használok viszont büntetést, nevelési célzattal azonban szemrebbenés nélkül.

A könyv abban volt a legnagyobb segítség számomra, hogy megértsem a falka működését, megtanuljam a kutyám jelzéseit és felismerjem az összefüggéseket a kutya viselkedése és lelkivilága között, valamint, hogy mélyére lássak a problémák gyökerének, így azokat sokkal könnyebb megoldani.

Szerintem nagyon jó könyv, alapmű. Bár a módszer gyakorlati alkalmazását nem tartom szentírásnak, de az elv, amire felépül, az egy kiváló alap.

2 könyvét olvastam, és nekem is kissé csalódás volt, azok után ahogy mások magasztalják...

Egyetértek az előttem írókkal, én is túlzásnak érzem hogy mindig minden csakis a falkavezérséghez kapcsolódjon, szerintem egy kutya viselkedését, tanítását nem lehet ilyen könnyen letudni, nem húzható rá minden kutyára ugyanaz a skatulya. Sokszor a leírt példák is számomra kevesek, semmitmondók.

Persze sok jó dolog is van a könyvben, ezt senki sem tagadhatja, de nem kellene isteníteni (hogy csak is ez a jó, és ez tuti megold mindent) mintahogy semmilyen más módszert sem. A kutyák is különbözőek, van amelyiknél ez, van amelyiknél amaz válik be. Én igyekszem minnél több felfogással, módszerrel megismerkedni és ezeket keverve, úgy alkalmazni ahogy az számomra és a kutyáim számára leginkább megfelel.

Az én kutyám alfa típus és nem adja egykönnyen. Neki nem volt elég önmagában ez a módszer, kellett kiegészítés. De sok mindent megértettem a viselkedéséből a könyvnek köszönhetően.

(Én vagyok, aki azt írta, hogy az elv, mint alap jó, de a gyakorlati része kevés.)

szerintem is nem árt elolvasni, érdekes.

De ennyire nem sablonosak a kutyák.

pl. nekem van egy beaglem, nagyon ragaszkodó, kedves kutya.

Ha haza érek nagyon örül nekem, nyilván ilyenkor nem fogok elmenni mellette, nem szarom le a kutyámat.

Meg simogatom és én is örülök neki.

Udvari kutya, és amikor bent vagyok a szobámban a hátsó üveges ajtón belát, és néha nyüszög egy picit h menjek ki hozzá.

Sztem Fennel erre rögtön mondaná, hogy na ő a főnök és stresszes mert hogy szemmel akar engem tartani.

Nem. Csak szimplán a társaságot, foglalkozást szeretne.

Azért sem ő a főnök, mert mellette van egy komondorunk is, nyilván ő áll felette, megrendezné ha a kajájához menne stb.

Egyébként ő is üdvözli a beaglet ha hazaérünk a sétából...

Na meg a beagle teljes mértékben hallgat rám, póráz nélkül is tudom vinni az utcán, vagy elég úgy szóljon és behúzza fülét-farkát :D

stb.

Jah és amikor mindkettőt viszem sétálni a kapun kábé egyszerre mennek ki. Nem engedi előre a beagle a komondort.

De mondom elég egyértelmű, hogy a beagle van a hierarchia alján, alatta meg a macska van :D

A komondorral szoktam játszani is, ha rá is rá szólok akkor tudja, hogy hol a helye.

Szerintem a kutyázás öröm és szórakozás legyen, ne pedig arról szóljon, hogy húúú most falkavezérnek tekinti magát a kutyám mert evés közben rám morog (ez ösztön bennük..)

Persze vannak kutyák, akiknél a hierarchiát figyelembe kell venni, minden kutya más.