Miért néznek le és szólnak be amiért a nagytestű kutyám benti kutya?

Nem tudom.

Keverék kutyáim vannak,kinti benti tartással,és szomszédok szóva teszik

Ha eleget viszitek sétálni, és rendszeresen lefárasztjátok fizikailag és szellemileg is, akkor nem értem a problémájukat :)

A kutya igényei ki vannak elégítve? Ki. Mozog eleget? Mozog. Jól érzi magát, ha folyton mellettetek lehet? Naná!

Miért? Mert bőven vannak olyan emberek, akiknek az a szent meggyőződése, nagy kutya nem engedhető a lakásba. Vannak olyanok is, akik szerint egyáltalán nem engedhető kutya a lakásba. Ha valaki mégis beengedi, annak tuti tiszta szőr, mocsok,kutyaszagú az élettere.

Ennek ellentéte az olyanok véleménye, hogy csak udvaron tartani kutyát gonosztól való dolog.

Éld a magad életét, és engedd el a füled mellett az életviteledre vonatkozó véleményeket.

Az életünk annyi részéről van másoknak más véleménye. A miértjét nem érdemes keresni.

Ez olyan mint az illem. Társadalom általi elvárások megszokások után.

Az emberek általában úgy nőnek fel, hogy a kutya kertbe való, mert őrzi a házat. Tacskó beengedhető, mert hát fázik meg ő bent "őrködik".

Nálunk is (utca) az a megszokott, hogy a kutyák csak a kertben vannak bár én beengedném a berni pásztoromat

Sokan nem tudnak szakítani a "berögződésekkel"

Mi egyszerre egy leonbergi és egy újfoundlandi kutyával éltünk együtt ertes házban, de mindig bejöhettek.

A kutya falkaállat, nem is érti, hogy miért nem lehet a falkatagokal, tehát a kutya mentális egészsége érdekéből nézve hatalmas tévedés amikor a kutya ki van zárva a kertbe, a család meg bent van a házban. A kutyának a gazdi azaz a falkavezér közelsége fontosabb, mint maga a frisslevegő.

Nálunk úgy volt anno, hogyha elmentünk itthonról, akkor kitettük őket a kertbe, amikor itthon voltunk, akkor meg velünk voltak. Ha kint akkor kint, ha bent akkor bent.

Az meg, hogy valaki nem a maga dolgával foglalkozott és belekotkodácsolt, hogy miért így vagy úgy teszünk, azt mindig figyelmen kívül hagytuk.

Az összes beszólogatásra: amíg nem ártok senkinek a dolgommal, addig a beszólás a saját nyomorának rámprojektálása.

Nekem kuvaszom van. 3800 négyzetméter a telek, mégis elviszem sétálni, bár nem mindennap, ezt beismerem.

Illetve napközben többet van benn, mint kinn. Viszont a hálószobába nem jöhet be. Van egy nagy konyha, közvetlenül a tornácról nyílik, itt az ajtó tavasztól őszig nyitva. Bármikor kimehetne, és néha ki is megy, körbejárja a területet, aztán visszajön, rám néz (konyhában van a számítógépem, itt dolgozom), nagyot sóhajt, és lefekszik a rongyszőnyegére :) Nagyon aranyos, mintha azt mondaná, hogy vége a járőrözésnek, és minden rendben.

Éjjel viszont kinn van, éjjel nem szeret benn lenni, neki az a "szolgálati ideje". Van a tornácon háza, de nem nagyon szokott bemenni. Megvannak a saját útjai a telken, azokat járja éjszaka, megfigyeltem, kb. 1-2 óránként akkor is körbemegy, ha nincs semmi esemény. Utána az ajtó előtt a lábtörlőn fekszik, de mindig fél füllel figyel, ha valami van, azonnal megy, ugrik.

Ez egy tanya, s a szomszédok itt is ki vannak akadva, hogy miért "eriszted be a konyhába ezt a nagy dögöt", minek "ennyit tutujgatni", illetve miért hagyom, hogy a "kertet összejárja".

Amúgy nemigen megy az ágyásokba, néha, ha nagy dolog történik, és nincs ideje kerülni, átrohan rajtuk (pl. lomisok bekiabáltak a kapun, no, akkor nem nézte a paradicsomokat). Amúgy nem jár össze semmit, a maga útjait járja.

Nagyon kiegyensúlyozott, jó kutya, legjobb társam, miért kellene a nap nagy részében elzárni őt magamtól? Tudom, hogy bármikor, gondolkodás nélkül meghalna értem, én is igyekszem a legjobban adni neki.