Angol cocker spániel gazdik, írnátok a kutyusotok természetéről? Illetve, hogy néz ki egy napotok együtt a kutyussal?

Régen volt spánielem, Kan volt, nem volt herélve meg semmi, és nála ugyanúgy volt néha gond a szőrének csomósodásával meg a fényét is időnként elveszítette. Ez leginkább azon múlik hogy mivel etetitek, főleg vitaminok miatt. A csomósodást meg úgy lehet elkerülni ha hetente 1-2 alkalommal jól kifésülöd, meg érdemes évente minimum 2 alkalommal kozmetikushoz vinni vágatni a szőrét, és a havi 1 fürdetést sem érdemes elhanyagolni.

A kutyának legalább is enyémnek nyugodt, türelmes természete volt, de mivel vadászkutya így nagyon sok benne a vadászösztön, leginkább a sétáknál főleg az erdős részeken kell vigyázni, semmiképp sem póráz nélkül mert ha szagot fog akkor megy a saját feje után, akármennyire is szót fogadó, nem fog hallgatni rád. Na meg a fajtatiszta spánieleknek rengeteg betegségeik vannak sajnos. A szemükre érzékenyek, a fülük könnyen betud gyulladni és persze gyakran kell a fülén belül a szőrcsomókat kivágni mert ha nagyon becsomósodik a sok szennyeződéstől vagy a fül váladéktól akkor vannak az igazi gondok. Arra is érdemes figyelni a spánieleknél hogy ha vízpartra mentek játszani akkor főleg a hideg vízbe tehát nem strand idős vízbe ne menjen bele, mert könnyen ízületes lesz sajnos. A napi 1-2 óra sétát igénylik szóval így tervezz hogy ezt tudd neki biztosítani. Ha nagy udvarra kerül akkor az előny mindenképp, de éjszakára lehetőleg benti kutya legyen.

Szia!

Nekem 4 éves a szuka spánielem. Mi nem ivartalanítottuk, igazából nem tudom miért, mindenki mást mondott, mindenhol mást olvastam és végül belefáradtam és arra gondoltam, hogy ez a természetes, így marad. Mondjuk így szegény kicsit be van zárva tüzeléskor.

A szőre egyébként így is csomósodik, akár egy séta után is olyan gombócok lesznek benne, hogy öröm nézni...Hetente 1-2x fésülöm ki a szőrét (illetve szükség esetén többször), kozmetikába viszonylag ritkán visszük, mivel jól tudom ápolni a körmét, a szőrét. Fürdetni nagyon-nagyon ritkán szoktam, de nem is koszos vagy büdös a kutya, ha az akkor természetesen megcsinálom. Viszont már kiskorában szoktasd vízhez. Én sajnos nem voltam olyan gyors a vízhez szoktatásban, mint a szomszéd, aki egyszer csak úgy lelocsolta kölyökkorában...na azóta fél a víztől. Igen, van spániel, aki fél a víztől.

A szeme és a füle volt eddig nálunk is a legproblémásabb. Ha eső után vittem sétálni, sokszor begyulladt a szeme és azt elég nehéz volt ápolni. Így most már a szükséges minimum sétát csináljuk eső után. A füle nem gennyesedik olyan nagyon, a füle belső oldalán nem csomósodik a szőr. De a külső oldala nagyon. És pillanatok alatt beleakad mindenféle növény, sokszor belelóg a kajába vagy a vízbe, a sárba. Séták után alaposan át kell nézni a kutyát, nehogy valami bennemaradjon a szőrében ami benemezesedik vagy megszúrja.

Egyébként kerti kutyus. Ilyenkor nyáron éjszaka is sokszor marad kint, ha jó idő van. Egyébként az év többi részében bent alszik, télen ha nagyon hideg van még nappal is bent marad.

Nem tudom, hogy más hogy van vele, de az én spánielem nagyon ugatós-nyüszítős. Ha valami kell neki rögtön megy a nyüsszögés. Ha meg valami elmegy az úton azt mindenképpen meg kell ugatnia (de csak kerítésen belül van nagy arca, ha sétálunk mindig félénk és óvatos).

Szerintem okos, értelmes kutya, mindig odafigyel, próbál az ember kedvében járni, könnyen tanul. A parancsszavakat mondjuk nem vittem túlzásba: "gyere", "hozdd" (hozza is, de nem adja oda...ezt még 4 év alatt sem sikerült megtanítanom és ötletem sincs hogyan kellene), "ül", "pacsi", "marad", "nem", "pfuj" (ezt akkor mondtam kölyökkorában ha valami olyasmit vett a szájába amit nem kellett volna és mostanság is ezzel akadályozom meg, ha látom a szándékot) és megáll, leül, ha úttesthez érünk séta közben, valamint néha ha kedve szottyan hallgat a "kerül" parancsra (ez arra kell, amikor feltekeri a pórázt egy oszlopra a nagy körbeszagolás közben).

Az egyik előző válaszoló írta, hogy vigyázni kell, nehogy elkapjon valami szagot. Ez teljesen igaz, olyankor az enyém nem lát, nem hall. Néha hátranéz és ha azt látja, hogy követem, futok utána, csak még jobban belelkesül. Így azt az eléggé veszélyes megoldást alkalmaztam, hogy nem mentem utána, csak kiabáltam a nevét és lengettem a pórázát meg a táposzsacskót. Szerencsére az ilyen elrohanások megszűntek kölyökkor után, csak 2-3 ilyen eset volt, de pont elég volt belőlük, én is jobban figyelek és a kutyát is próbáltam erről "lenevelni".

Séták nálunk eléggé változóak. Tudom, hogy jobban kellene csinálnom, de néha egyszerűen nem fér bele. Még tanulok, így változó, hogy mikor végzek. Van, hogy 2-re már otthon vagyok, de van hogy csak 4-re vagy fél 5-re. Ideális esetben el szoktunk menni egy gyors sétára közvetlenül azután, mikor hazaértem és még egyszer este 8 körül. Ilyenkor általában kocogok, a kutya pedig fut mellettem (nem a legkényelmesebb, mert pórázon van, de nem merem elengedni), ez általában fél-1 óra, attól függ mennyire vagyok fáradt és mennyire van késő. Hétvégen pedig délelőtt megyek vele futni szintén úgy fél-1 órát és délután egy nagyobb kényelmesebb sétát teszünk.

Nem mondom, hogy nyugodt kutya, egy igazi kis tornádó volt kölyökként és most is nagyon eleven, de az utóbbi 1-2 évben már kezdett nyugisabb lenni. Nagyon bújós és folyton simogatni kell. Mindig ott akar lenni, ahol az emberek vannak. És persze azok a szemek...tündéri.

Összegezve: Nehéz, de nekem megéri.

Remélem, hogy megtalálod azt a társat a leendő kutyádban akit kerestél.

Sok sikert :)

Természetük nagyon a neveléstől és a szocializálódástól függ. Mivel kis méretűek, ha nincsenek nagyobb kutyák közelében kölyökként, akkor nagy eséllyel ugatni, támadni fognak félelmükben, ha meglátnak egy vizslát/pitbullt stb.

De ha foglalkozol vele, szocializálod, akkor semmi gond nem lesz. :) Általánosságban makacs kutyák a spánielek, pl labdázni nem lehet velük. Eldobod a labdát, ők elkapják, majd befutnak vele a bokorba. Tipikus... Bár ez a fajta "játék" is vicces, főleg a kutyának.