Tényleg ekkora procedúra egy kutyát örökbe fogadni?

Figyelj...én nem mondom meg honnan és milyen kutyát szerettem volna, tizenéves kutyás tapasztalattal, de én is kiakadtam.

Kinéztem magamnak 1 kutyust akit elhoztam volna a rácsok mögül egy marha nagy kertbe (házba bejárással). Tudni kell, hogy nagytestű, aljszőrrel rendelkező fajta. Közölték velem, hogy kertbe nem adnak kutyát, csak lakásba és akkor is csak akkor, ha a kanapén vagy az ágyban aludhat. Mondom egy nagytestűnek biztos jó lesz napi 8 óra a házban, amikor ott a marha nagy kert ami árnyékos, füves, vqn kutyamedence is. Nem, akkor sem. :D aztán kérdezték, hogy dohányzom-e, mert ők dohányos helyre nem adnak állatot. Meg hogy mennyi a bevételem, hol dolgozom (logikus, olyan világot élünk ahol az ember tizenévig alapozhat a fizetésére és a munkahelyére), miért és hogyan halt meg az előző kutyám stb.

Akkor mondtam, hogy "elmentek ti az anyátokba!" és befejeztem velük a kommunikációt.

Egy ismerősöm pont szólt, hogy a szomszédjában született egy alom akiknek gazdit keresnek. Elmentem, megnéztem, "lefoglaltam" és 12 hét múlva lett egy kutyám. Néha küldök képet a volt gazdinak, de nem járnak a nyakamra, nem csesztetnek, nem turkálnak a pénztárcámban es nem kérdezik meg, hogy dohányzom-e.

Egyébként nem bántam meg, imádom a kutyám és szerintem évi 2 nyaralással, kirándulásokkal, úszással, mindennapos sétával és játékkal, nagy kerttel és saját különbejáratú medencével nagyon boldog és nagyon jól érzi magát. Ha nem kell az örökbefogadó akkor nem kell...csak utána ne sírjanak, hogy tele vannak!