Mik azok a tulajdonságok amiket megtaláltok a kutyátokban és az emberek legnagyobb részében nem?

Természetesen sokszor megbántottak, nem volt kihez fordulnom a baráti körben... de egy valaki mindig ott volt. Amikor elárultam egy titkot sokszor vissza hallottam, de ennek a valakinek elmodtam, nem adta tovább. Ha sírnom kellett nem mindig vigasztaltak meg, pedig csak ölelésre lett volna szükségem, viszont ez a valaki mindig hozzám bújt. Akárcsak egy kis nevetés vagy vigasztalás kellett, nem hívhattam rögtön akárkit, őt viszont igen. Mindig odajött, még ha meg is bántottam valamivel. Akárhova mentem, követett, farokcsóválva várt minden reggel. Míg egy barát egy kedves "szia" szóval szerette volna mutatni köszönését, ő nekem futott, kimutatva szeretete jelét is. Mindig mellettem állt, nem haragudott meg kicsinységeken, és nem beszélt ki hátam mögött. Ő az akire én bármikor feltudok nézni,akit mindig is szeretni fogok és soha nem fogok elfelejtenni..Ő az.. a KUTYÁM.

" A kutya az egyetlen olyan élőlény a világon aki jobban szeret tégd, saját mágánál" ♥

"Az emberek köztt viselkedned, alakoskodnod kell. Az állatok olyannak fogadnak el, amilyen vagy. Ezért érzem magam jobban az állatok között."

(Michelle Durell)

Kibédi Ervin: Emlék

Pár évvel a nagy háború után

Vettem egy kutyát a sintértelepen.

Mikor a ketrecéből kiengedték

Csak futott körbe-körbe, sebesen,

Mint aki nem hiszi, hogy szabadul.

Majd leült s üvölteni kezdett vadul.

Üvöltött fájdalmat és szabadságot.

Harapást, bocsánatot, haragot

S kétségbeesve üvöltöttek hozzá

a rács mögött bent maradt rabok.

Üvöltötték a kínt, a bűzt, a rácsot,

a halálfélelmet, hogy iszonyú

a drót, ami a bőrükbe vágott

s az életüket, mi oly szomorú.

Az odavetett dögletes kemény húst,

az ihatatlanul büdös vizet,

a bordatörő, számtalan sok rúgást

s az embertelen emberkezeket.

Csupa szomorú és ismerős dolgot

panaszolt az üvöltés dallama,

mintha egy történelemkönyvből szólott

volna múltunk megidézett szava.

Aztán lassacskán néma, süket csönd lett,

Lecsillapult a rémes hangzavar.

Majd lábamhoz simult, mintegy jelezve,

hogy tőlem menekülni nem akar.

És elindult velem a szürke sárban

a városszéli félig-utakon

egy darab spárga volt csak a nyakában

és mindkettőnkben nagy-nagy nyugalom;

És még sokáig én voltam neki minden

Ő boldog volt, okos vidám, szabad

- gondolatom kutatta szemeimben;

s én hordtam neki a nagy csontokat.

De elparancsolt mellőle az élet,

hogy hová tűnt el, nem maradt tanú

és biztos tudom, hogy ő már azóta

csak kutyapor és csak kutyahamu.

Ó, láttál már szemeket a rács mögött?

Jártál már kint a sintértelepen?

A reménytelenség, a kétség között

Gondolkoztál már néha ezeken?!

Most süt a nap és úgy ragyog az élet,

a jövő kép csak csupa remény.

A szomorúságra itt semmi szükség

és boldog az, kinek szíve kemény.

De ne mosolyogj, ne nevess ki érte,

Hogy megint állatokról szól dalom,

különben, az sem bántana, ha gúnyolsz,

én ezért még a gúnyt is vállalom.

Tudom, hogy sok más baj is van e korban;

Éhség, betegség, nyomor, háború,

A boldog gyermek kevés a világon

S még mindig nagyon sok a szomorú.

Hát munkálkodj az emberek jólétén

és sorsuk majd biztosan földerül.

De ne menj el a hű állatok mellett,

ne hagyd el őket érzéketlenül.

Bizony, ha nem tudod megérteni

Egy kóbor kutya halódó nyögését,

Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád

enyhíteni az ember szenvedését.

szia!

Az örök kedvenc vers, "az összes eddigi kutyámról" :))

Heltai Jenő: Az én kutyám

Van egy kutyám, közönséges fajta,

Semmi úri, semmi szép nincs rajta,

Farka lompos, tekintete mérges,

Nem konyít az előkelőséghez.

Nem tudom már, hogy kerültünk össze,

Rossz sorsát az enyémhez kötözte,

És azóta igaz szeretetben

Együtt élünk boldogan mi ketten.

Egy a mással megférünk mi szépen,

Cigánylélek ő is, mint én éppen,

Lusta, léha, könnyelmű is, mint én,

S gyűlöli a szájkosarat szintén.

Éjjelente, amikor a hold süt,

Elkószálunk az utcákon együtt,

Én hallgatok, ő se ugat közbe,

Nem is veszünk soha, soha össze.

Mikor aztán ágyba dőlök reggel,

Odasímul hozzám szeretettel,

Szemembe néz, azt kérdezi aztán:

"Miért is vagyunk oly bolondok, gazdám?"

Kicsiny asztal magányos sarokban,

Szőke szép lány arcképe van ottan,

Szőke szép lány, édes tavasz-álom --

Látod kutyám ez az ideálom!

Rá se nézek, csak titokba néha,

Nem kell neki a szegény poéta...

De ez a tárgy elkoptatott, régi,

Ugye, kutyám, ne is szóljak néki?

Továbbra is hadd szeressem lopva

Azt a képet abba a sarokba,

De annak a képnek az adója,

Ugye, kutyám, sohse tudjon róla?

Már én, kutyám, megmaradok véled,

Hiszen oly szép ez a cigányélet,

Gyakorta bús, néha-néha víg is,

Ugye, kutyám, meg leszünk mi így is?

Kedvenc állatos idézeteim:

Pénzért bármilyen kutyát megvehetsz, de csak szeretettel bírhatod rá, hogy csóválja a farkát.

Remélem, hogy tényleg olyan jó ember vagyok, mint amilyennek a kutyám tart.

Ahhoz, hogy reálisan szemléljük saját személyünk fontosságát, mindenkinek érdemes tartani egy kutyát, aki felnéz rá, és egy macskát, aki tudomást sem vesz róla.

Senki nem értékeli olyan nagyra az elmés mondásaidat, mint a kutyád.

A kutyának gazdája van, a macskának társasága.

„Egy nemzet nagysága azon mérhető le, ahogyan az állatokkal bánnak.”

Mahatma Gandhi

„Az állatok csodálatos barátok – nem tesznek fel kérdéseket, és nem bírálják az embert.”

George Eliot

"A kutyus széles mosoly és szüntelenül mozgó farok.

Ami a kettő között van, nem is igazán lényeges."

/Clara Ortega/

"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan

kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták. "

James Herriot

Minden kutya minőségi kutya - csak az emberek minősége különböző...