A palotapincsim a hátvégén a hátsó részére lebénult. Járni tud, de vonszolja maga után a hátsó részét! Az állatkórházban nem tudják mi a baja. Nagyon aggódok! Valakinek ötlet, javaslat, észrevétel?

Ja, és amit elfelejtettem, de fontos:

Vért nyilván azért vettek, hogy kiderüljön, nem babéziás-e.

A röntgent viszont nem értem, mert az önmagában véve nem elég egy neurológiai betegség diagnosztizálásához, ugyanis azon csak nagyon ritkán lehet látni a porckorongsérvet. A diagnózisához minimum gerincfestés szükséges, de inkább MRI. Persze ez utóbbi sokkal drágább, de precízebb vizsgálati eljárás. Milyen orvosnál voltatok, hogy nem csinált neki legalább egy myelográfiát, vagy tovább utalt volna titeket MR-re?

10-esnek:Miből gondolod hogy a kutyádnak ez így élet? Ha meg lehetne kérdezni, jó-e neki így, mit mondana?

Főleg meg ha már vizelettartási, széklet gondjai is vannak?Miért gondolod azt, ha a szenvedéseit húzod,azzal jót teszel neki?Kinyomni a vizeletét?

Örökké szenved, csak azt te nem érzed!

Ha én lennék olyan beteg mint a kutyád, nem akarnék élni így.

Írom ezt úgy, hogy most is van 9 kutyám, befogadottak.Egynek 3 lába van, de úgy rohan, a 4 lábúak se érik utol,vidám, játszik.

Egynek egy makacs bőrbetegsége van, ami m,iatt évek óta kezelik,rengeteg idő, pénz megy el rá, de nem gondolok az altatására.

Nemrég halt meg egy kutyám, 4 évig kezeltem cukorbetegséggel, inzulinoztam.Többször volt rosszul,de kihoztam a rossz állapotából, volt rá remény a javulásra.Sokba került az inzulin, cukormérés, külön kaja, minden.De nem altattam el, mert evett, játszott, jó élete volt.

De mikor egy kutya soha nem futhat, még a vizeletét is már ki kell nyomni belőle!Meg a többi problémája. Hát ez már nem méltó élet hozzá.Ez neki már szenvedés.Soha ne magunkat nézzük, hogy a szenvedésüket nyújtsuk, csak azért mert szeretjük és nem tudjuk elveszíteni.

Ha szeretjük, szeressük annyira, hogy az ő érdekében tudjuk elengedni is, ha már neki nem jó az élet.

Kinek mi erről a véleménye?

Kedves #13!

Ezt te látatlanban nem tudod megítélni.

Egy viszonylag fiatal, életvidám kutyám van. Mivel lebénult, fájdalmat sem érez. Kapott kutyakocsit, avval tud szaladgálni.

Hidd el, nem azért tartom életben, mert önző módon ragaszkodok hozzá. Hanem mert élni szeretne. Az állatoknak nincs betegségtudatuk. Ő nem érzi magát kevesebbnek, nyomoréknak, stb. Abban igazad van, hogy ha egy ember lenne ilyen állapotban, tuti nem akarna élni. De szerencsére ők mások, nem hagyják el magukat és nem sajnáltatják magukat, hanem tovább lépnek, és élnek, kész.

És az én véleményem egyben állatorvosi vélemény is: múltkor voltunk Bécsben két dokinál is, és mindkettőt őszintén megkérdeztem, hogy mit gondol erről a kérdésről. Ők is úgy látják, mint én? És megerősítettek a véleményemben, miszerint ők egy állat szenvedését sem néznék szó nélkül, de ez a kutya abszolút jó állapotú, mert szépen gondoskodom róla. Múltkor is otthon megdicsért a dokink, hogy milyen jól tartja magát a kutyum. És már rögtön a legelején is mondta egy doki, hogy nem kell kétségbe esni, így is élhet boldog életet.

Amúgy sajnos sokan vannak akiknél csak altatás jöhet szóba​. Főleg így látatlanban leírva hangzik nagyon rosszul a dolog. Ha valakinek elmesélem, ők is általában felháborodnak. De aztán amikor meglátják őt a saját szemükkel, azonnal megváltozik a véleményük. Jé, ez a kutya tényleg élni akar még!

De ha gondolod, döntsd el te magad, küldök priviben videót! :)