15 éves lánynak milyen fajta kutyát ajánlanátok tartásra?

Amilyet szeretnél és megfelelő életet tudsz számára biztosítani, el tudod látni.

Javaslom a sintértelepeket.

Kicsit pontosítanál? Sokat segít, ha megosztasz pár alap adatot velünk. Lakásban éltek, vagy családi házban? Milyen kutyás tapasztalatod van, volt már kutyátok vagy ő lenne a legelső? Van kisgyerek a családban, esetleg háziállatok? Mennyi időt tudnál foglalkozni vele naponta? Mekkora termetű, milyen szőrtípusú kutya az elképzelés? "Csak" családi kutya lenne, vagy sportolni szeretnél vele valamit? Ha igen, mit? És így tovább.

Ha nincs konkrét fajtaelképzelésed, nagyon jó ötlet lenne körülnézni menhelyeken, állatvédőknél.

Ilyenkor mindig figyelembe kell venni a szülők igényeit is. Hiszen neked most ott a suli, esetleg tovabb is tanulsz, elköltözöl,párkapcsolatod lesz... A kutya meg rámarad a szüleidre. Tehát csak olyat szabad valasztani, ami nekik is megfelel.

Pár konkrétum, azért kéne az ajánláshoz pl. mennyit tudod sétáltatni, van e kert, van e park/futtató a közeletekben, ha lakás van e lift , van e mar kutyás tapasztalatotok, hordanátok e kutyasuliba...stb.

Amikkel azért a legtöbb ember elboldogul: francia bulldog, bichon bolognese/havanese,máltai selyemkutya, palotapincsi,csivava,törpepincher, tkis/közép uszkár,sheltie,skót juhász,mopsz,törpespicc,si-cu,yorkshire terrier,spánielek,whippet.

Érdemes lenne menhelyen is körülnézni, tudnak segíteni a valasztásban.

[link]

Sok mindentől függ.

Pl. hol lenne tartva a kutya? Csak lakásban? Csak kertben? Is-is?

Mennyi szántok a vételárra, és a havi eltartására?

Van-e valami terved a kutyussal (pl. kutyás sport, kiállítások), vagy csak kedvencnek szeretnéd?

Kutyaiskolát tervezel-e vele?

Alapvetően semmilyet. A szüleid maguknak vegyenek kutyát, olyat aminek akkor is tudják biztosítani minden szükségletét ha rajtuk marad, mert nagy valószínűséggel 3-4 év múlva az egyetem allatt úgyis rajtuk marad. Kollégiumba, albérletbe nemviheted, ha külföldre mész dolgozni oda sem tudod egyből vinni.

Majd amikor lesz állandó kereseted amiből fizeted a tartás összes költségét, és saját lakásod amibe magaddal viszed akkortól lesz a te kutyád, addig az egész család kutyája lesz.

Annyira imádom, hogy ha egy gyerek feltesz itt gyakorin egy kérdést, egyből felelőtlen h.ülyegyereknek van titulálva, és a többség le akarja beszélni a kutyatartásról.

Egy kutya valóban nem játék, alaposan át kell gondolni, és fel kell készülni az érkezésére. A legjobb ha leül a család, és együtt eltervezik mi hogy fog működni, megbeszélik az elképzeléseket, a kommunikáció fontos a későbbi problémák elkerülése érdekében. Viszont az utolsó szó igenis azé legyen, aki a legtöbbet foglalkozik majd a kutyával, aki a tényleges gazdija lesz. Akkor is, ha egy 15 évesről van szó.

Én is 15 éves koromban kaptam az első saját kutyámat. Hosszú évekig könyörögtem érte, nem tudtam mire vélni, hogy a szüleim nem egyeznek bele, hiszen előtte voltak már kutyáink. Ma már tudom, hogy egyrészt nehezen dolgozták fel az akkori kutyusunk elvesztését, másrészt tesztelték a kitartásomat és az elhivatottságomat. Nem is tétlenkedtem, jó ideig önkénteskedni jártam egy menhelyre, ahol nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztem, illetve félretettem a rokonságtól kapott összes zsebpénzt az utolsó forintig a jövőbeli kutyámmal kapcsolatos kiadások miatt. Amikor elég idős lettem, dolgoztam is egy kicsit. A szüleim egyszercsak szabad utat adtak, én pedig a saját pénzemből megvettem tenyésztőtől a kutyámat és a kezdőfelszereléseket is. A szüleim a mai napig csak az etetés és a váratlan állatorvosi költségek finanszírozásába segítenek bele, az előre látható állatorvosi költségeket, az agymenéseim (huszonötödik játék, tizenhatodik egyedi nyakörv, stb.) árát tudom fedezni.

18 éves vagyok, sosem passzoltam le a szüleimnek a kutyát indokolatlanul, csak nagyritkán tanulás vagy betegség miatt kértem meg őket hogy foglalkozzanak vele (ez mondjuk az év 365 napjából 10-et jelent), de azt is csak azért mert tudtam hogy szívesen teszik, még örülnek is neki. Hétvégéken bulizás helyett kirándulunk, a pasizás helyett a kutyasuli és a kutyakiállítások járnak a fejemben nonstop, és most hogy egyetemre megyek se változik ez egy hangyányit sem. Úgy választottam egyetemet, hogy napi ingázással is kivitelezhető legyen a bejárás, de ha olyan szakot néztem volna ki, ami közeli egyetemen nincs, akkor addig nem mentem volna sehova míg nem találok kutyabarát albérletet.

Tehát kedves kérdező, ha tényleg komolyan gondolod, igazi kutyabolond vagy és megvan benned a szilárd elhatározás, még véletlenül se hagyd hogy az ilyen vélemények eltántorítsanak. Amennyiben van minimális szülői támogatás a háttérben, nem csak 25-30 évesen lehet valakinek kutyája. Két hónap nyári diákmunkával már lehet fedezni egy nagytestű kutya egész éves etetését. Ha őszinték akarunk lenni, tényleg csak a váratlan állatorvosi költségek miatt kell a szülők anyagi hozzájárulása.