Mit csináljunk, retteg a kutyánk?

Ne csináljatok vele semmit. Tegyetek ki ételt egy olyan helyre, amit ő biztonságosnak talál. Pl. Ha a radiátor alá bújik, akkor a radiátor elé, ahol nincs útban. És hagyjátok ott.

Ne foglalkozzatok vele, ne akarjátok csalogatni, mintha ott sem lenne. A hasa előbb utóbb oda húzza az ételhez. De nagyon fontos, hogy ha elkezd enni, semmi hirtelen mozdulat vagy újongás, hogy jajj de jó kutya és rohanás simizni.

A lényeg, hogy nyugodt legyen a környezete és ő akarja felfedezni.

És fokozatosan kell magatokhoz szokatni. Ha már kicsit bátrabban közlekedik, lehet édesgetni magatokhoz.

Csak ha már ő maga megindul szétnézni, akkor vetném be a kaja csalit a kézben. De azt is csak úgy, hogy leülnék, lefeküdnék az ágy/radiátor elé és várnék, addig amíg a kíváncsisága legyőzi a félelmét.

Sikerült venniük szaporítótól egy gyenge idegrendszerű kutyust. Ilyen helyről jövet vajon milyennek kéne lennie?

[link]

Készíteni kell a kutyanak egy biztonságos helyet, ahol megnyugodhat. Oldalára fordított karton doboz, szállítóketrec (nyitva), kibélelni valami anyaggal. Trnni a kutyus mellé vizet,hogynihasson, ha szomjas. Etetés naponta 4szer szigorúan ugyanabban az idöpontban. Ha nem eszi meg 10 percen belül el kell venni előle. Mivel keveset eszik érdemes lenne, különösen jó minőségű táppal kínálni.

Ezen kívül pedig békén kell hagyni a kutyát. Nem kell zavarni,böködni,gügyögni neki.... . Ha előjön a helyéről sem szabad rögtön ajnározva odarohanni hozzá. Úgy kell tenni, mintha eszre sem vennék. Hanő kezdeményez kapcsolatot, akkor lehet kedveskedninneki, de nem rögtön ölbe kapni. Hagyni kell hadd fedezze fel a vilagot a saját tempójában.

Ilyen helyről nem szabad kutyát venni...

Dehogy a testvérei nyomták el! Mocskos szaporító, nem szoktatta kézhez, nem szocializálta.

A többit már leírták. Türelem.

Gratulálok, sikerült egy szaporítótól venned kölyköt. Jó eséllyel beltenyésztett, beteg, és azért retteg, mert egy kis ketrecben tengődött élete első heteiben, miközben a testvérei elpusztultak. Nem fog benned bízni, mert az egyetlen ember, akit valaha ismert, valószínűleg üvöltözött és ütötte-vágta. A testvérei nem okoznak ilyesmit! A legcélszerűbb az lenne, ha visszamennél hozzá egy baltával, és szétcsapnád a koponyáját. De minimum írd meg nekem privátban a nevét, címét, meg mindent, amit tudsz róla, majd meglátom, hogy a rendőr vagy a radikális állatvédő ismerőseim az illetékesek.

Az ilyen traumatizált kiskutyát nagyon-nagyon nehéz bizalomra bírni. Sokat kell üldögélni mellette, beszélni hozzá, mintha egy kisgyerekkel beszélnél, odavinni neki az ételt, kézből megpróbálni etetni. Nem lehet úgy, hogy naponta egyszer-kétszer ránézel, hogy na, kijött már?

Vettek egy szaporított, gyenge idegrendszerű, nem szocializált kutyát.

Igazából úgy járnátok a legjobban, ha nem erőltetnétek rá magatokat folyamatosan. Amikor kajaidő van, akkor próbáld kicsogatni a kajával, ha sikerült akkor ne nyúljatok rögtön oda, hagyjátok hogy megszokjon titeket! Türelem kell hozzá (sok) és szépen fokozatosan haladjatok. Ha már elfogadja pár napja kézből a kaját, akkor lehet próbálkozni a simivel is.