Ez túlzott rajongás a kutyáim felé?

Kettő kutyánk van. Férjemmel lakom. Nincs gyerekünk (hamarosan tervezzük). Van egy keresztfiam, 3 éves. Neki is mindent megveszek, amit csak tudok. A babajátékok között el tudok tölteni 1 órát simán. Férjem mindig cukkol, hogy hogy lehet ennyit nézni a csilingelős/zenélős/építős játékokon. Neki elég 10 perc. Nem mondom, hogy naponta kap valamit, de hetente biztos. A legjobb barátnőm az édesanyja. A kutya játékoknál/pórázaknál/ tálaknál/ kajáknál/ jutalomfalatoknál szintén eltöltök ennyi időt. Szeretem elolvasni mi van benne, és csak a jót veszem (étel, jutifalat) / megnézni biztonságos e (játék) / megtapogatni (ágy) stb. Szeretem tudni mit adok nekik. Elég sok időt töltök az állatos boltokban kb 3 naponta 1 órát. Ez talán tényleg sok (de mindig van valami új). Viszont nem mindig veszek valamit. Szóval nem olyan vagyok, hogy ha kell, ha nem hazaviszem nekik. Nem adok rájuk ruhát (maximum télen, amikor nagyon nagyon minusz van). Az ágyamban alszanak. A legegészségesebbet eszik. Pót mindenből van (tál, hám, póráz). Utálnám magam, ha valami elszakadna eltörne, és nem tudok azonnal másikhoz nyúlni. Ha olyan helyen járok, és vásárolok a barátnőimmel akkor is elnyomkodom a kutyás dolgokat, és játék általába mindig kerül haza. 3-4 hetente egy biztos (ha nem kettő). Annyi játék van itthon, hogy alig férünk tőle, de szeretnek játszani, és én meg szeretek örömet okozni. Ne úgy képzeljétek, hogy csilivili póráz, és hám van rajtuk. Sima egyszerű egyszínű, de márkás. A tálak sem csilivili, és a lakás sem luxus, ahol élünk. Átlagos életünk van, se szegények, se gazdagok nem vagyunk, pont jó így. Akárhová megyek, és vihetem a kutyákat mindig viszem magammal. Több nyaralást mondtam le, mert nem vihettem volna őket. Nyilván dolgozni azért nem tudom (sajnos) bevinni őket. Minden hétvégén kirándulunk. Nyáron pancsolunk, télen csak sétálunk (autóval elmegyünk valahova, ahol lehet sétálni nagyot). Több embertől megkaptam már, hogy a kutyáimnak élek, és ez rossz, meg, hogy el vannak kényeztetve. Szerintem nincsenek! Najó egy picit.. :) de nem az ő kárukra. Miután felnőttem, és felfogtam, hogy ők nem élnek addig, mint mi, így próbálok mindent megadni nekik. Ha lesz gyerekem nem fogom elhanyagolni sem a gyerekemet, sem a kutyáimat.

Múltkor megkaptam az egyik ismerősünktől: de szeretnék kutya lenni nálatok.