Hogy kezelnétek ezt a fajta szeparációs szorongást?
Van egy lassan 9 hónapos kutyám, és extrém módon ragaszkodik hozzám. Ez behívásnál még egyébként jól is jön, de már kellemetlen helyzeteket is okoz.
Ha egyedül hagyom sír, hisztizik, jönne utánam. Nem csinál kárt, és szerintem az első 5-10 perc után a hisztit is abbahagyja, de stresszel, és tudom, hogy ez nem jó neki.
Ha többen is itthon vannak vele, de én elmegyek akkor is folyamatosan sír, nem találja a helyét.
Ha pl. egy kávézóban vagyunk vele, és elmegyek fizetni, vagy mosdóba, akkor erősen húz, utánam akar menni, a boxában sem szívesen marad meg, mert tudja, hogyha elmegyek így nem jöhet utánam.
Kiskorában többet volt egyedül, de szerintem akkor nem volt ilyen vészes a helyzet, úgy láttam kezdi megszokni. De pár hónapja úgy adódott, hogy szinte minden nap otthon vagyok vele, és szerintem hozzászokott. És szerintem csak egyre rosszabb lesz. Nem akarom, hogy emiatt stresszes, és bizonytalan legyen. Minden más téren rendben van amúgy a kutya, szófogadó, barátságos, jól szocializált. Kutyaiskola is tervben van, de addig is mit tudnék tenni, hogy leszoktassam erről? Továbbá mit csináltam rosszul, hogy ez kialakult nála?
válasza:Semmit nem csináltál rosszul, és sajnos semmit sem tehetsz ellene. Vannak ilyen kutyák, az enyém dettó ugyanez. Ő mondjuk már idősebb kutya, de menhelyi és valószínűleg ezért ragaszkodik ennyire. Ő sem rombol otthon, csak kétségbeesve járja a lakást. Ha kimegyek a fürdőszobába, és neki a szobában kell maradnia, már azt is rosszul viseli. Amikor elutaztam pár napra, és a nővérem gondjaira bíztam, nem evett szinte semmit, csak "vegetált" napokig. Már azt hittük, valami komoly baja van. De ő tényleg annyira tőlem függ, hogy vizet is akkor iszik, ha mondom neki hogy "igyál". Kb. már mindenre úgy kér engedélyt, annyira tőlem függ és meg akar felelni.
Én még nem találtam megoldást erre a problémára, jó lenne ha valaki válaszolna aki ért ehhez. :)
Igen, menhelyieknél én is hallottam róla, hogy extra ragaszkodók lesznek, de őt nem érte semmi trauma, és még elég fiatal, szóval jó lenne még időben közbelépni, ha lehet. Hamarosan megint többet lesz egyedül, és az nem lesz kellemes számára, ha ez így megy tovább.
Várom továbbra is a válaszokat, ha esetleg valakinek van észrevétele a dologgal kapcsolatban :)
válasza:Nekünk a menhelyes kutyánk szintén szeparációs! Rengeteg kutyakiképzőt, sulit, mindent megjártunk, de senki sem tudott segíteni. Azt mondták, hogy azért szeparációs, mert ő érzi magát falkavezérnek, ő a domináns a családban szerinte. Ezért mindig tudni akarja, hogy hol a falkája, hiszen védelemeznie kell főnökként a falkája tagjait. Éppen ezért üvölt és szorong, ha elmegyünk, mert nem tduja kontrollálni, hogy velünk mi történik, úgymond nem tudja végezni ezt a fajta védelmező, falkavezér szerepet, és ezért stresszel.
A tiéd milyen? Him/nosteny? Dominans/nem az? Korban éppen ott van az ivari érés küszöbén, ugyhogy könnyen lehet, hogy kezd dominánssá válni fölötted, és ezért érzi úgy, hogy nem maradhat nyugodtan otthon pihenni, hiszen meg kell téged védenie.
9 hónapos lesz 8-án, ivaros kan. Nem domináns, inkább az utóbbi időben félénkebb lett. Amúgy barátságos, jól szocializált, a nagyon nagy/nagyon domináns kutyáktól viszont kissé tart, elkerüli őket vagy behódol.
Kajla, de a szófogadással nincs gond általában.
Ha fél, vagy nem érzi magát biztonságban akkor viszzajön hozzám, mögém bújuk, nekem dől, tehát tőlem vár védelmet - legalábbis én így értelmezem.
Olvastam, és mondták is, hogy ez lehet a háttérben, van is értelme, viszont én nem érzem, hogy el akarna nyomni és domináns lenne felettem.
Nemrég egy német juhász odajött hozzám, és miután kapott pár jutit szépen "kisajátított" (odaült szorosan elém, nem engedte oda hozzám a másik kutyát). Ő csak nézett pár méterről, nem értette a dolgot. A nj túl magabiztos volt neki, nem mert közeledni.
Ezek alapján lehetséges, hogy rosszul látom, és mégiscsak "uralomra akar törni" a kissrác? :D Ha így van mi a teendő?
válasza:Menhelyes kutyusunkkal mi is megszenvedtünk ezzel.
Egyrészt pár alapszabály segített:
-ajtón mi megyünk ki előbb ő meg azután is csak vezényszóra követhet
-kajájat csak tied vezenyszóra kezdheti el enni, addig ülnie kell. Kaja közben barmikor hozzányúlhatunk,akar a kutyához, akar a kajához (ez nem volt egyszerű)
-sohasem etetjük az asztalról
-van saját zónánk ahová ő nem jöhet (az ágy amiben alszunk)
-ejszakai alvás tőlünk elzárva történik (2 hónapi hiszti után szokta meg, mostmár ha álmos magától bevonul a fürdőbe és lefekszik a helyére) .
- van ágya ,ahova begömbölyödhet és biztonságba érezheti magát
-ha elmegyünk a fürdőbe csukjuk, hogy ne érezze úgy, hogy meg kell védenie az egész házat ( ha szabadon mozoghat nagyon izgatott, ugat,rohangál, a fürdőben tök nyugiba elvan)
-sok engedelmességi feladatot gyakorolunk vele
Alapvetően ezek azok a dolgok, amik megmutatják neki, hogy nem ő hordja a nadrágot, hanem a gazdik.
Az egyedül maradásnál rettentő sokat segített a maradj parancs gyakorlasa a szabadban. Ültetem vagy fektetem, kiadom a vezenyszótbes eltávolodom. Az elején 1 méterre sem engedett. Végül úgy gyakoroltunk,hogy valakit megkértem, hogy fogja meg vagy kikötötte. Ordenaré hisztiket tolt. Csak akkor mentem vissza hozza, ha nyugodtan viselkedett. Ha csakbegy pillanatra is abbahagyta a cirkuszt leptem felé egyet. Ha megint elkezdte megálltam. Szepen lassan megtanulta, hogy csak akkor fogok visszatérni hozzá, ha nyugiban marad. Amikor ez már ment, akkor nehezítettem és besétáltam egy fa/bokor/kocsi akarmi mögé. Megint indult a hiszti, de megtanulta, hogy akkor is visszajövök,ha nem lát. 4 hónap gyakorlás után 20 méterre úgy is ott tudom hagyni, ha zavaró tényezők vannak körülötte.
Szóval van kiút a dologból, de baromi sokat kell dolgozni rajta.
válasza:Jók, amit a többiek írnak, de csak akkor válik be, ha tényleg a domináns szeparacios szorongásról van szó.
A miénk a ritkábbik eset. Egyáltalán nem hiszi magát főnöknek a kutya, mégis rosszul viseli ha magára hagyom.
Első voltam.
A kaját csak parancsra eszi, az ajtó előtt leültetem mielőtt bejövünk. A saját helyén alszik, de van, hogy felengedem az ágyra. Persze ha úgy van le tudom küldeni. Fürdéskor régen nyavalygott, de most már megszokta, hogy kint várjon. Bár elég későn szoktam fürdeni, szerintem már lusta is olyankor bármit csinálni, általában lefekszik az ajtó elé és ott alszik.
Ma is el kellett mennem egy negyed órára, épp a sétaideje előtt, és akkor nagyon rájött a hiszti, ugatott és kaparta az ajtót. Nem volt egyedül, a tesóm mondta, hogy 5 percen belül lenyugodott, viszont az ajtónál feküdt úgy várt. Kiskorában ilyenkor szétcincált dolgokat, de erről egy ideje leszokott. Annyira talán nem durva a helyzet, lehetséges, hogy tényleg csak a megszokáson múlik? Nyilván minden kutya szeret a gazdájával lenni, és mivel ritkán hagyom ott ezért lehet extrán szokatlan és kellemetlen neki.
A marad gyakorlása amúgy ránk fér, ez az egyetlen parancs ami nem akar menni, vagy csak nehezen. A lakásban úgy ahogy sikerül, de könnyen elvonja a figyelmét minden. Alighogy leültetem, és kimondom, hogy marad, máris nézeget körbe, hogy mi után menjen el. Mintha valami fordított elven működne :D
Köszi a válaszokat, jöhet még tipp, tapasztalat ha van valakinek :)
válasza:Amennyiben nem domináns, csak “simán” szorong, azzal nem tudsz sok mindent csinálni. Esetleg olyasmi jutott eszembe, hogy gyakorold vele az elementelt megérkezést. Jutifali legyen nálad, lépj ki az ajton, ha hallod higy csondben van menj be es mar azzal a lendulettel nyomjad is a szajaba a jutit. Ha nem hallgat el akkor nincs juti. Mindig lehet nyujtani az időt, belépsz és már nyomod is a szájába.
Persze ez csak akkor kivitelezheto, ha normálisan fogad ugye. Tehat nem ugral, hiszteriazik, stb. Mert az ilyen viselkedest neg ugye nem szabad jutalmazni. Hogy fogad, mikor hazaersz?
Igen, erre is gondoltam, viszont ha kimegyek akkor néha nagyon rájön az ugatás, és nem tudom mit szólnának a szomszédok, ha többször megismétlem :D De egy próbát megérhet. Egyébként főleg akkor rendez jelenetet, ha hirtelen megyek el, és nem készülődök fél órát.
Nem jellemző, hogy felugrálna, inkább csak riszálja magát. Ha "viszonzom" és megsimogatom, akkor viszont előfordul hogy felágaskodik.
Ha leülök néha felugrik, mászna az ölembe, (nem könnyű neki, mert elég nagy már) mintha nem akarna elengedni megint. Olyankor nyugton van, szinte látom rajta a megkönnyebbülést.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!