Miért van az, hogy lassan minden kérdés itt, vagy úgy bárhol, akár egy állatboltban ha bemegyek, arról szól, hogy hogyan lehetne OLCSÓN megúszni a kutyatartást?

Mert szegények az emberek.

Én sem vállaltam volna állatot csak úgy, hanem mentettem őket, mert különben meghaltak volna. Igyekszem mindent megadni nekik, de lehetetlen sajnos. Egyetem mellett dolgozok, örülök ha annyit keresek, hogy a lakbért ki tudjam fizetni. És akkor még nem ettünk.

Egy kutyám és egy cicám van. Mindkettő beteg, idős, és most már gyógytápot kell kapniuk. Ez 3x annyiba kerül, mint amit eddig ettek (pedig eddig is minimum középkategóriást adtam nekik mindig). Plusz még a gyógyszerek ára.

Mindent megteszek tehát, hogy életben tartsam őket és jó soruk legyen, de ez avval jár, hogy le kell mondani bizonyos dolgokról. Magamnak sem tudok megadni mindent, és nekik sem.

Szerintem sok ember van így evvel, hogy költene rá többet ha lenne miből. De nincs. Én megértem az embereket ilyen szempontból. Viszont az igaz, hogy vannak egy páran, akik gazdagok és mégis tojnak a kutyájuk fejére. Pedig megengedhetnék maguknak hogy minden megadjanak neki, de érzelmi intelligenciájuk ehhez nulla.

Macskás vagyok. Azt tapasztalom, hogy a magyar macskák helyzete, ha lehet, még rosszabb. A kapható óccsó macskakaják nulla beltartalommal sajnos a legnépszerűbbek. Közben ha egy háromkilós macska csak színhúst enne, árban kb. ugyanott lennének. És még sorolhatnám a problémákat. Néha nézzetek át a macska topicba, néha szörnyű.

Azt hiszem, a magyarországi állattartási kultúrával van a baj. És nem kicsi.

Ez akkor is hülyeség. Már mindent elvesznek a csóróktól. Most már állatot se tarthassanak? Ez hülyeség. Ennyi erővel szerintetek jobb helye van egy balf@.sz gazdánál, aki mondjuk mindenből a legdrágábbat veszi neki, de táskában hordja, nem hagyja élni az ösztönei szerint és csak divatkelléknek, tárgyként kezeli vagy épp agyontenyészti és kizsigereli vagy az udvarra van kicsapva csillogó tálkákkal tele bélszínnel meg hátszínnel de 0 foglalkozás meg az egészbe szarik bele a gazda? Mintha egy ember mindent megad olyan szempontból a kutyájának, hogy szereti, foglalkozik vele, beengedi a házába, meleg helyet biztosít neki, sétálni viszi meg minden, de mondjuk csak egy félig lyukas, ütött-kopott, ezeréves fazék az etetője és kenyeret meg szalonnabőrkét meg levest eszik a csóró gazdájával együtt? Mert tapasztalatom szerint az utóbbiak a legboldogabbak a felsorolt verziók közül.

Tény, hogy az a legjobb, ha valaki egyetemben a foglalkozás, séta, szeretet, megfelelő nevelés, legjobb kaja, legszebb cuccok közül mindent megkap a kutya és aranyélete van.

De legyen már egy arany középút is, ne csak a kőgazdagok lehessenek boldogok.

Gondolkozzunk már, lehet, hogy annak a hajléktalan embernek a kutyáján kívül senkije és semmije nincs, ha még Őt is elveszik Tőle, mi lesz vele? Ne legyünk már szívtelenek.