Szerintetek a neveléstől vagy a kutya fajtájától függ az, hogy milyen lesz mikor megnő?

Már megválaszolták a kérdést, de én is igazolni szeretném.

Vannak vadabb alaptermészetű és nagyon emberbarát, nyugodt fajták is, de ha rosszul bánunk velük akkor bármelyik kiszámíthatatlanul viselkedik, illetve egy "harci kutya" is lehet a család nagy kedvence. Ez főként a nevelés kérdése. Hogy ő bízik e bennünk.

A kutya jellege (munkás, dominans, egygazdás, jámbor, stb...) azt mutatja meg, hogy minek a mentén kell nevelned. Ez vagy könnyebb, vagy nehezebb, vagy ki tudod elégíteni az ebből fakadó igényeit, vagy nem. Az előbbi esetekben, jólnevelt kutyád lesz. Az utóbbiban nem.

Ezért is hangsúlyos, hogy ne az alapján válasszon valaki kutyát, hogy "juuuj de tetszik" hanem az alapján, hogy mit tud nyújtani neki,mely igényeket tud kielégíteni. Ezek alapján lehet fajtát, és azon belül egyedet választani.

Elsősorban neveléstől függ, de sok esetben egy adott fajtától bizonyos képességeket, és viselkedési formákat el lehet várni.

Egy Goldiból sohasem lesz jó őrző-védő kutya, egy Kaukázusiból pedig nem lesz segítő kutya.

Nem hiába tenyésztettek ki bizonyos fajtákat bizonyos feladatokra.

Alapvetően a fajta meghatároz egy alap jelleget, ezt nagyban befolyásolja az egyéni (akár genetikai) adottság, utána nagyon nagy mértékben befolyásolja az első 6-8(-10) hét. Ezt utána úgy kell elképzelni, hogy van egy "területed" amin belül tudsz majd a kutya nevelésével mozogni. Ezt a területet határozzák meg a fentiek. Pl. láttunk olyat, hogy egy alomból az egyik kutya totál játékos lett, sose morog emberre, játszik, "megadja magát", míg a testvére állandóan vicsorít, morog, véletlenszerűen kitámad stb. Még nagyon gondos nevelés és foglalkozás mellett is. Tehát van egy adott "terület" amin tudsz mozogni amire a kutyád "születetten képes", majd a neveléssel ezen belül oda jutsz ahova szeretnél, illetve amire képes vagy (ha nagyon a határokat akarod feszegetni ott már fontos, hogy mekkora az összhang közted és a kutyád között). Viszont minnél később kezdődik a nevelés egyre szűkebb lesz az a "terület" amire eljuthatsz a kutyáddal. Ez kb. olyan, hogy akárhogy próbálnál valakit nevelni nem biztos, hogy Mozart lesz belőle, és egyenlőre kevés "Mozart"-ot ismerünk. Ugyanez van a kutyáknál is. Az egyik hozzászóló említette a segítőkutyákat (de ugyanez igaz sok "munka kutyára" is pl. kereső kutyák). Nem véletlenül tesztelik őket 3-4 napos korban, illetve 6 hetes korban (és ezt nem a tenyésztő végzi, hanem külső szakember), mert itt már egy szakember látja, hogy mi lesz az ahova el lehet jutni egy adott kutyával (ez kicsit olyan, hogy pl. Nyíregyházáról gyalog Debrencenbe még reális eljutni, de pl. Los Angelesbe már szinte lehetetlen, hiába akarod nagyon, hogy elsétálj Los Angelesbe szinte kizárt, hogy technikai segítség nélkül meg tudod tenni, legalább egy hajóra szükséged lesz).

Utána már neveléssel kb. oda "kormányzod" a kutyádat azon a területen belül ahova akarod, amire a kutyád eleve képes. Lehet feszegetni a határokat, de nem biztos, hogy jó lesz.

Szintén segítőkutyáknál lehet látni ezt nagyon jól. Ha nézegeted a segítőkutyásokat, illetve beszélsz velük sokszor látni, hogy testvérek közül is az egyik alkalmas a másik nem, olyat is látni lehet, hogy megkezdik a kiképzést és később derül ki, hogy a kutya mégsem alkalmas mert nem olyan. És hiába tett bele mindent a kiképző be látják, hogy "nem sikeres". Ez egy nagyon összetett kérdés. Sok-sok érdekes cikk és tanulmény van erről főleg az ELTE-sek végeztek sok ilyen kutatást.