Ha valaki megszabadul a kutyájától, később miért akar másikat?

Ha vki megszabadul a kutyájától általában az hogy költözés,terhesség,családi problémák csak kifogások.

Aki családtagként szereti és tekinti a kutyáját nem szabadul meg tőle,főleg nem szerez be egy másikat!

Ilyen ember szerencsére nincs a közelemben. De ha lenne se lenne sokáig,mert undorodom az ilyen emberektől!

Szimplán tárgyként tekint a kutyára.

Szerintem csak szimplán megunják az egyiket, és akkor később kell a másik...

Rengeteg olyat látni, hogy valaki költözés miatt lepasszolja a kutyáját (vagy más állatot). Az ilyen csak kifogás. Undorodok az ilyen emberektől. Nemrég épp láttam, hogy egy 10 éves kutyát passzoltak le költözés miatt..

Aki szereti a kutyáját, az nem tesz ilyet. Nem létezik olyan, amitől le kéne passzolni a kutyát. Legyen az költözés, terhesség, nincs olyan amit ne lehetne megoldani.

Eleve nem költöznék olyan helyre, ahova a családtagjaim nem jöhetnek velem.

A kutya is teljes értékű családtag. A tesómat se dobom ki a házamból, se a lányomat, a kutyámat miért kéne elküldenem?

Főleg, hogy sok esetben a kutyák normálisabban viselkednek, mint a bérlők...

Ez esetben birtoklási vágy, önzőség.

Esetleg hozzátehetjük még az előrelátás, az önismeret és az önkritika hiányát (ha tudom, hogy nekem nem fér bele a kutya és a gyerek nevelése egyszerre, nem veszek kutyát), illetve elmélázhatunk még a felgyorsult világon, a folyamatos igényen az újra stb.

Nekem azzal sincsen semmi bajom, ha valaki belátja, hogy hibázott (rossz időpontban vett magához kutyát, nem a megfelelő fajtát, egyedet stb.), majd később, tanulva a hibáiból egy új kutyát vesz magához - a hangsúly a tanuláson, fejlődésen van.