Mit tegyek, hogy abba hagyja a sírást ha egyedul van?

Szeparációs szorongása van. Olvass utána, mit jelent ez.

Ha ezt tudod, és azzal is tisztában vagy, mi az oka, mit lehet ellene tenni, akkor menj el egy kutyasuliba, valamilyen alapengedelmességi tanfolyamra pl, alakítsátok ki a falkasorrendet vagy első körben próbáld sokkal-sokkal többet mozgatni.

Hiába lett lepontozva az első, szeparációs szorongása van.

Rendezeni kell a falkasorrendet.

Rendesen fárasztani kell a kutyát, hiába szobakutya, ezeknek is van energiabomba egyede.

És pár gyakorlati tanács: mielőtt elmész valahova, azelőtt 10-15 perccel foglalkozol vele utoljára. Nem nyünyörgeed mikor elmész, hogy "Sziaaaa Fifikeee,mindjárt jön a gazdii", hanem mittudomén, reggel, leviszed sétálni, feljössz vele, adsz neki vizet, bíbelődős, megtölthető játékot, és onnantól kezdve, nem nyúlsz hozzá, nem beszélsz hozzá, hanem fogod magad és elmész.

A másik:fokozatosan hagyod magára. Először 10 perc, aztán 20,stb. Innen, a fokozatosságból fogja megtanulni, hogyha elmész is, vissza fogsz jönni.

Ha pedig végképp nem megy, akkor kutyaiskola, jó kiképzőt kell keresni

Első vagyok. Köszi a lepontozást egy olyan válaszra, amibe aztán sehogyan sem lehet belekötni.

Tudom, milyen ez, az én kutyám is szeparált, kétféle módon is. Először inkább szétrágcsált, szétkapart dolgokat, ez szép lassan, sok-sok mozgatással, bizalomépítéssel múlt el nála, meg nyilván ki is nőtte. Aztán új helyre költöztünk, és ott bár semmihez nem nyúlt üvöltött, ugatott, sírt egész nap, ha egyedül hagytuk. Hetekig ment a műsor. Tudom, milyen kellemetlen, kábé egész nap azon kattogsz, mit művelhet, melyik szomszéd kaparja éppen a falat idegességében.

Ezt így nem lehet folytatni, hogy mindenhová cipeled magaddal. Borzasztó teher lesz, hogy sehová nem tudsz elmenni nélküle, nem tudsz szórakozni, ügyeket intézni. Minél előbb kezd el dolgozni ezen.