Egy ilyen javíthatatlan kutyával mit lehetne kezdeni?

A barátnőm (17/L) körülbelül 7 hónapja fogadott be a menhelyről egy viszonylag kistestű (10 kilós), kb. 3 éves keverék kankutyát. Már akkor lehetett tudni, hogy nem egy tökéletes kutya lesz, hiszen menhelyi, de azt nem tudtuk, hogy ennyire problémás kutyáról van szó.

Előre leszögezném hogy 19/F létemre én imádom az állatokat, különösen a kutyákat, de eziránt a példány iránt minimális szimpátiát sem vagyok képes érezni, pedig az elején próbáltam pozitívan hozzáállni.

Az állat soha nem volt elkényeztetve (persze jó táp meg ilyesmik biztosítva voltak neki, de ez szerintem nem az elkényeztetés kategória), nevelték, mégis azt hiszi magáról hogy ő a falkavezér és mindenki őalatt van a rangsorban. A párom másik, jó természetű, nála kisebb termetű (7 kg) szintén kan kutyáját szinte éjjel nappal hágja, aki mivel nem agresszív fajta, legtöbbshör hagyja magát. Akárhányszor van rászólva a problémásabbik kutyára vagy egy kicsit a hátsójára csapva, kb. 3 ppercig hatásos, aztán folytatja, ráadásul sunyiban csinálja, mert tudja hogy nem engedjük, csak éppen magasról tesz rá, hogy ez meg van tiltva neki, ezért az embernek mindig a kutyákon kell tartania a fél szemét, hátha megint rámászott a kisebbre.

De van itt még más probléma is. A két kutyát a barátnőmnek külön helyiségekbe kell elzárnia, mikor nincs otthon, pontosan azért, mert a kérdésben szereplő kutyának mindig van kedve ledominálni a másikat a felsőbbrendűségi érzése miatt.

Ezalatt az idő alatt szinte kivétel nélkül mindig felforgatja a párom egész szobáját, mindent leránt mindenhonnan ahová csak felér, a táskájából kirángatja a dolgokat stb.

Akárhányszor mielőtt elmegy a barátnőm otthonról, 10 percébe kerül mindent elpakolni, de nem azért, mert olyan rendetlen lenne, hanem mert ha csak egy radír marad az íróasztalán, azt is leveszi onnan a kutya és szétrágja. Ezt lehetne a nagy mozgásigényére fogni, de már volt rá példa, hogy 1,5 óra intenzív séta után lett magára hagyva, és akkor is ugyanezt művelte.

Ez igazából még nem lenne égbekiáltó probléma, a barátnőmet az akasztja ki a leginkább, hogy amikor hazamegy és aazt látja, hogy a rumli közepén a kutya például az egyik ruhadarabját rágcsálja (nem mintha csont vagy más egyéb nyalánkság ne lenne kirakva neki, de ahhoz bezzeg hozzá se ér), és amikor eltolja a tárgytól, még a kutyának(!!!) el följebb és megmorogja. El lehet képzelni, milyen frusztráló lehet, amikor erre kell hazajönni és még az állat van megsértődve, mert el mertek venni tőle egy olyan tárgyat amit ő kotort elő valahonnan és szórt le a földre.

A barátnőm már mindenféle nevelési eszközt kipróbált: pozitív megerősítést (azon brutálisan ritka alkalmakkor, amikor a d ög nem talált semmit amit szétszedhetett volna, ezért nem a teljes káoszra ért haza, agyondicsérte).

És persze a negatív megerősítést is próbálta: szépen rászólást, nem szépen rászólást, ráordítást, meglegyintést, erősebben megütést. A kutya ilyenkor kétféleképpen reagál: vagy néz a gazdájára olyan értetlen "mit akarsz tőlem, ne játszd már itt nekem a főnököt" képpel, vagy rosszabbik esetben megharapja(!!!). Ugyan nem sebészeti beavatkozást igénylő szintűre, de ettől még ezek a harapások egyáltalán nem gyengék és nem is játékból csinálja őket.

Többször is megharapta már, volt amikor "okkal" (értsd: nem tetszett neki, hogy nem őt tekintik a főnöknek), de volt már olyan is, hogy csak épp olyan kedve volt.

Séta közben úgy húz, mintha egy 70 kilós bernáthegyi lenne, kitépi az ember karját, még számomra is fájdalmas, nemhogy a vékony alkatú páromnak, pedig legtöbbször ő viszi. De erről szintén nem lehet leszoktatni, ahogy semmiről sem. Játszani nem tud és nem is akar, sosem megy a labda vagy más eldobott tárgy után, pedig rendszeresen viszi a barátnőm más kutyák közé, plusz ott van az a kutya is aki vele evyütt lakik, de szocializálni sem nagyon lehet.

Ugyanez a helyzet a szobatisztasággal: napi 4x van kiengedve, reggel 7-kor, délután 2-kor, napi 1,5 óra sétánál 5 körül és végül este 10 körül. Arra viszont még mindig nem jött rá, hogy a nagydolgát ebben a négy időpont egyikében kéne elvégezni és nem a szobában. És még véletlenül sem a padlóra csinálja, hanem a szőnyegre. Semmit sem lehet a földön tartani, még akkor sem, mikor otthon van a barátnőm, mert egyszer például az egyetlen fölre tett dolgon, az iskolatáskáján végezte el a nagydolgát.

Senkire sem hallgat, jobbik esetben ignorálja az embert, rosszabbik esetben agresszív vele. Olyannyira lenéz mindent és mindenkit, hogy senkihez, még a saját gazdájához sem kötődik egy kicsit sem. A legkevésbé sem hiányzott neki a párom, mikor elutazott 2 napra és addig én sétáltattam és etettem, pedig ő mindezek ellenére szereti azt a kutyát. Az embereket eszköznek tekinti, nem érdekli ki vigyáz rá, amíg ki vannak elégítve az "igényei" és nem próbálják fegyelmezni.

Szóval nagy vonalakban ezek a problémák vele: hogy magát mindenkinél feljebbvalónak tekinti, hogy bántja a másik kutyát (akivel megjegyzem semmi ilyen jellegű probléma nem volt sosem, ezért is van tekjesen sokkos állapotban a párom), hogy agresszív, hogy a megbánás leghalványabb jelét sem mutatja semmilyen esetben sem, hogy mindent tönkretesz amihez csak hozzáfér, hogy a bűzre kell felébredni az éjszaka közepén, mert épp akkor volt kedve elvégezni a dolgát aztán percekig kell sikálni a szőnyeget utána, hogy nem lehet vele normálisan sétálni/játszani, hogy az emberek és a fajtársai szeretetére egyaránt képtelen, hogy semmilyen nevelési módszer sem használ rajta és hogy amikor nevelni próbálják, vagy megsértődik, vagy rátámad a gazdájára.

Tudom, hosszú kett, de itt tényleg nem 1-2 problémáról van szó. Fogadjuk el hogy a szolgái vagyunk és elégítsük ki minden igényét, mert mást úgysem lehet kezdeni vele?