Hogy kezeljem ezt a helyzetet? A szüleim szerint el kellett volna altatni.

A kutyusomat 2 hete műtötték gerincsérvvel. A szüleim mikor meghallottak, hogy mi a helyzet és, hogy a műtétnek is megvannak a kockazatai, utána pedig mi vár ránk, nem akarták a műtétet. Azt mondták, hogy csak kinzom a kutyát és engedjem el. Végül sikerült ravennem őket, megmutottek. Ennek 2 hete. A kutyus jókedvű, fájdalmai nincsenek, már fel tud állni a hátsó lábaira is egyedül és stabilan, bár még lépni nem tud vele. A masszazst már elkezdte a fizioterapeuta, a reflexei kivalthatok, melyfajdalomerzete van. Eddig összepisilte és kakilta a helyét, de ez is kezd javulni. Viszont olyan helyen van, ami könnyen tisztantarthato, a kutyust is tisztantartom, nincs büdös tőle. Most majd kezdjuk tornaztatni is. A szüleim van amikor nagyon örülnek a pozitiv valtozasoknak, máskor meg csak veszekednek, hogy ha elengedem már jobb helyen lenne, a saját életem is tonkreteszem vele ( egyetemre járok, dolgozok és mindent én csinálok a kutyával kapcsolatban) tényleg nem egyszerű, de be tudom osztani az időmet és megoldom. Amiben részt kell venniuk az az, hogy a fiziterapiara ok szoktak elvinni minket, mivel nincs jogositvanyom, de a benzint is én fizetem , minden koltseget en fizettem, a műtétet, a gyogyszereket, a hámot a hátsó labaira, az apró kellekeket amikre most szuksege van, a fizioterapiat is. Ahova vinni kell minket az pedig 10 percre van tőlünk tehát nem megterhelo nekik. Hogy kezeljem ezt? Nagyon nehéz nem torodni velük mikor itt élünk együtt. Ti, hogy latjatok a helyzetet? Azt mondják, hogy ők is szeretik de túlzás, amit csinálok, hogy az összes energiám és pénzem beleolom és úgyis nyomorék marad. Azt mondtak a szakemberek,hogy valószínűleg nem lesz már tökéletes a kutya, de jók az esélyei , megtanulhat járni/futni és élhet teljes életet.