57 négyzetméteres panelban lakok és a gyerekeim nyúznka hogy legyen kutyus. Fölleg beaglit szeretnének. Szerintetek ez jó döntés lenne?

Bár én sem javaslom,mert olyan lenne mint plusz egy gyerek,de azért szeretném kicsit megvédeni a fajtát. Nem mindegyik szökik vagy rombol,ez nem csak erre a fajtára igaz. Az enyém például bh vizsgás beagle,erdőben szagról simán le lehet hívni.Panelban is tartható ha van napi 3-4 séta,plusz otthon egy kis agyi fárasztás. Nekem is első kutya,semmi pénzért nem adnám oda.

Felejtsétek el ezt a fajtát. Abszolút nem kezdő kutyásoknak való.

Spániel, bischonok, uszkár sokkal inkább kezdő kutyásoknak való fajták. Nálunk tacskó van, ha nincs rá rengeteg idő és nem vagytok következetesek (gyerekek úgysem azok), akkor nem ajánlom. Ha nincs megfelelően lefárasztva akkor ugat, napi 1-másfél órát kell labdázzunk reggel, hogy csendben legyen egész nap. Ezen kívül nem is túl barátságos fajta, nyilván ez főleg nevelésen múlik, de sok agresszív tacskó van a környéken.

Csak megerősíteni tudom a fentieket.Mi is panelban lakunk. Mikor a gyerekek még általánosba jártak ment azőrjöngés egy kutyáért.Előtte egy testvérért, de ez nem jött össze, akkor kitalálták, hogy legalább egy kutya legyen.Egy kölyök jagd terriert sikerült találnunk éppen.Aranyos volt, szerettük, de az sem szobakutya.Akkoriban még kész tápot se lehetett kapni.Napi gond volt az élelmezés, a sétáltatás.Ha nem idejében értünk haza akkor bepisilt, bekakált a lakásba.A kutya dajkaságot kb. 1 hónap alatt megunták, és a szomszédok is egyre hangosabban tiltakoztak, mert mikor nem voltunk itthon egésznap ugatott.Vagy a lecke volt elhanyagolva, vagy a kutya nem lett sétáltatva.A 2. hónap végére egyre tarthatatlanabb állapot alakult ki.Szerencsére a mi kutyánkat visszavette a régi gazdája.