Klónoztatnád a kutyádat?

Nem szívesen. Sőt, egyáltalán nem. Belőle csak egy van, egy klón már nem lenne az igazi. Olyan mintha elfeledtetnéd vele minden közös emlékedet, a test megmaradna de ami belül van úgy se lenne ugyanolyan.

Ha majd eljön ez a szörnyű pillanat hogy elveszítem, akkor amikor készen leszek rá inkább nyitok egy más kutyusra tiszta lappal, a menhelyen millió kutyus van akit boldoggá tenne ha hazavinnék.

Nem. Ostobaság. Így is rengeteg gazdára váró kutya van, meg rengeteg tenyésztő és szaporító, sajnos. Még csak az kéne, hogy a már meglévő kutyákat is klónozzuk.

Mellesleg a személyiséget nem lehet klónozni, attól még nem lenne ugyanaz a kutya, hogy ugyanúgy néz ki.

Ha eljön az idő, akkor elbúcsúzunk, később pedig egy másik kutyának adnék esélyt a boldog életre.

Eszembe sem jutna ilyen kreténség, hogy örökbefogadás helyett klónoztassam a kutyát egy vagyonért.

Tiszteletlenség is lenne. Én sem örülnék, ha pl. megbetegednék, és mindenki csak legyintene, hogy nem baj, majd klónoztatjuk, ez meg mehet a levesbe...

Őszintén nem tudom. Mivel esélytelen, hisz sosem lesz ennyi pénzem, kár ezen rágódni.

Vannak ellenérvek és mellette is szól néhány.

Szerintem elsősorban keverék kutyáknál merülhet fel ez a kérdés, mert nekik van olyan egészen egyedi külsejük sokszor (az enyém is ilyen, fantasztikus minta és testfelépítés). De a belső viszont sokkal többet számít, mint a külső, és még ha egy fizikailag ugyanolyan kutyát is kapnál, mint az eredeti, a személyisége kizárt, hogy ugyanaz lenne, mert azt nem csak a gének, hanem a tanult elemek, illetve a személyes tapasztalatok is befolyásolják. Még ha mindkét kutyát ugyanolyan nevelésben is részesítenéd a véletlenek nagyon fontos szerepet játszanának. De nálunk pl., a kutya menhelyi, és fogalmam sincs a múltjáról. Érték rossz dolgok, bántották emberek, de szerintem ez mind közrejátszott a személyiségének kialakulásában. Ha pl. kölyökként került volna hozzám és én nevelem fel, tuti hogy egészen másmilyen lett volna. Mert más ingerek és élmények érik, stb. És tekintve, hogy ő most így, ilyen múlttal egy tökéletes kutya, szerintem ennél már csak rosszabbá válhatott volna itt nálam.

Amúgy meg ha belegondolok, azért elég bizarr. Megkapod külsőre ugyanazt a kutyát, de kb. tiszta lappal. Csak ez most nem a jó értelemben értendő. Olyan ez, mintha egy szeretted amnéziás lenne, és minden közös emléketeket elveszítené. Milyen érzés lenne ez?

A kutya lelki világa mindenképp megismételhetetlen, és csak az számít. Szerintem hamar csalódnék, ha nem csak hogy más jellemű kutyát kapnék, de ráadásul ugyanabba a külsőbe burkolva, mint az előző. Így tízen-akárhány éven át kéne valahogy együtt élni vele. Ő az, de mégsem ő az. Persze nyilván hozzászoknék előbb utóbb, hogy ő ilyen, csak pont az a baj, hogy ezáltal teljesen elfeledném az előző kutya emlékét, mert az újnak a viselkedését társítanám a külsőhöz. Tehát a külső sokat számít- mert általában ehhez társítjuk az állat személyiségét is.

A klónozott állatok nagyon betegesek és korán van elpusztulnak.

Mellesleg csak külsőre lenne olyan, mint a kutyám. Szóval nem klónoztatnám.

Ha jól működne és mondjuk egy max egymillió lenne, akkor simán. Ostobaság ezen lovagolni, hogy az nem ő lenne, ez teljesen világos, de mivel teljesen elégedett vagyok a kutyám genetikai adottságaival, abszolút célszerű lenne ezt a megoldást választani.

Illetve tulajdonképpen az igazán komoly lehetőség nem is ebben lenne, hanem a tényleg vitán felül kiemelkedő génállományú egyedek kvázi "gyártásában", ha ez az egész dolog tökéletesen működne, akkor vehetnél úgy kutyát, hogy az örökletes dolgokat tekintve semmi lutri nincs benne és jelentős részben csak rajtad múlik, mi lesz belőle és meddig marad veled. Amikor egy tenyésztőtől vásárolsz, ugyanezt keresed, csak a dolog sokkal esetlegesebb.