Mit tegyünk a hihetetlenül passzív és szomorú új kutyusunkkal?

Nagyon szurkolok nektek!

Ha írsz nekik, mindent a kezdetektől, nagyon aprólékosan írj le, hogy átérezzék a probléma nagyságát és írd meg, hogy nem megválni akarsz szegénytől, hanem segíteni rajta, az ő segítségükkel.

... és ha nem terhellek vele, akár privátban is, de egyszer valamikor kérlek meséld el, hogy hol tartotok!

Ez most lehet, hogy megosztó lesz egy kicsit, de:

ne adjatok neki enni legalább két napig. Régen bevált praktika volt főként lovaknál ez a kiéheztetős módszer. És működött. Ajánlanám kipróbálásra, még ha kegyetlenül is hangzik...

Járjatok ki hozzá, legyen meg a napi simi, ahogy eddig, de ételt ne kapjon. A harmadik napon kimész az illatozó kajával a kezedben, leteszed a lábad elé vagy konkrétan a tenyeredből kínálod neki, és tuti, hogy ráveti magát az eledelre. Ezt már áttörésnek lehetne nevezni, remélhetőleg elindulna egy pozitív folyamat, ami kizökkentené a rezignáltságából.

Esetleg azt lehetne még tenni, ha nem akarsz olyan drasztikus lenni, hogy egy nap koplalás után csak a kezedből kap naponta többször falatokat. Így esetleg összeköti, hogyha megjelensz, az neki egy klassz dolog.

Egyébként ezen kívül én is a szakembert mondanám, mély letargiában van a leírásod alapján szegénykém. Sok sikert!