Megijedt a kutyám egy nagyobb zajtól a kedvenc parkjában és azóta minden apróbb zajra újra megijed ott, és pánikolva el akar menekülni. Hogyan tudnék segíteni neki túltenni magát a traumáján?

Menj arra vele, de ha történik valami, ne reagálj rá semmit - ne nyugtasd a kutyát, ne nyúlj/szólj hozzá, a hangra se csinálj semmit. Húzd ki magad, és magabiztosan menj tovább.

Ha reagálsz, nyugtatod, azzal azt "mondod" neki, hogy tényleg van ott valami amitől félni kéne. (mintha egy beszélgetést azzal kezdenél, hogy "neee ijedj meg, de tényleg ne, de..." - csak sokkal "durvább" fokozatban. a kutyák profi emberismerők, kialakult bennük egy "szenzor" a hosszú évek során, amiről rögtön tudják a hangsúlyodból és a testbeszédedből, gesztusaidból, mimikádból, hogy milyen hangulatban vagy.)

Ha észre sem veszed a hangot, abból az jön le neki, hogy még csak figyelemre sem érdemes, semmiség dolog.

Azt is megteheted, hogy leülteted - egy határozott, komoly "ül!" paranccsal, hallatszódjon hogy parancs, tehát ott azonnal le kell ülnie, nincs ellenvetés - és érd el, hogy ha megszólalna a hang, akkor is rád figyeljen.

Végeztethetsz vele feladatokat, persze járjon értük jutalmazás is (akár egy kicsit nagyobb, eltúlzottabb is).

Ha nem csinálja, újra mondd neki a parancsot, ugyanúgy szigorúan, ellentmondást nem tűrően.

Te vagy a vezér, te osztod a parancsokat. Ha szerinted a hang nem jelent veszélyt, akkor neki sem kell jelentőséget tulajdonítani neki.

Megpróbáltad megmutatni a zaj forrását = beleeröltetted abba a szituációba, amitől amúgy is fél. Így csak még jobban fog rettegni. Miért tetted ezt?

Attól, higy nem viszed, szintén nem fog elmúlni ez.

Te hogy viselkedtél akkor, mikor megijedt? Simogattad? Vigasztaltad? Elvitted onnan? Nem foglalkoztál vele?