Hogy fogadjam el, hogy a kutyám akivel együtt nőttünk fel nemsokára el fog hagyni?

Még hála az égnek nem ment el, itt szuszókál mellettem az ágyban. De már nagyon idős 17 éves lesz februárban, egy évvel fiatalabb mint én. Nagyon kicsi voltam amikor megkaptam, de a szüleim hatalmas állatbarátok, és úgy gondolták minél előbb annál jobb :D És milyen jó döntés volt, tényleg együtt nőttünk fel, együtt tanultunk meg mindent, ő volt a legeslegelső barátom, ő legjobb barátom.

Mivel mindig is sok állatunk volt, már nem egyszer megtapasztaltam az érzést amikor valaki akit nagyon szeretsz elmegy. Búcsúztam már teknősöktől, nyulaktól, hörcsögöktől, papagájoktól, cicáktól, sőt még egy bagolytól is, bár ő nem igazán volt háziállat, de őt is nagyon szerettem. Szóval a lényeg, hogy eddig mindig túltettem valahogy magam ezeken a dolgokon. De őt nem tudom hogy leszek képes elengedni ha eljön az idő.

Tudom hogy ez az élet rendje, és azt is hogy most még van időnk amit együtt tölthetünk de most hogy a másik kutyánk nagyon beteg és valószínűleg hamarosan el kell majd altatni, ilyen gondolatok járnak a fejemben. :((

Tegnap aludni is alig tudtam. :(

18/L