Profi kutyások: hol tanultátok, hogyan kell kutyával bánni?

14 éve tartok kutyákat. 13 éves korom óta. Mindig is kutyás voltam. Tudtam,mik vannak, a fajták adottságait, ki milyen jellemű, keményebb, vagy könnyen kezelhető. Menhelyi kutyáim voltak csak(vagy utcai). 16 kutya után is van mit tanulnom. Mindegyik más, volt példás, volt kemény dió, voltak könnyebb és súlyosabb sérülések. Jelenleg egy kölyköt nevelek "tökéletesre", mert ugye az örökbefogadók szeretik, ha okos, tanult kutya, úgymond készen kapják. Na persze nekik is kell tenni, hogy ez az állapot fennmaradjon, de közel sem annyit, mintha kezdetektől kéne foglalkozni vele.

A másik kutyám kaukázusi, elsőre szerelem volt. Mindenevő putriból szabadult, láncos kutya. Na benne van erő! De alakul a kiscsaj :) bevallom, én kb. 3 hetente eljárok vele egy kiképzőhöz, hogy külső szemmel megállapítsa, mennyire haladunk. De nem igazán szól bele, jó barátom,és tudja, hogy nem szeretem, ha belekontárkodik :D

Előtte volt egy bullterrier keverék,aki sajnos megölt 2 kisebb kutyát. Nálam nem volt baj vele 1 hét után, 2 hónap után pedig szájkosár nélkül be tudtam vinni a kutyafutikba. 3 év után, 5 évesen epilepszia miatt el kellett altatni. De volt kudarcélmény is, egy német juhásszal, aki harapott. Több évig volt a társam, de nem tudtam megbízni benne, mert mindig elvesztettem a bizalmamat, egy egy odakapás, illetve komolyabb harapás megingatta a bizalmam. Őt nem sikerült olyan szintre hozni, hogy minden feszültség nélkül együtt éljünk. De nem altattam el, csak nem volt olyan közel hozzám, mint a többiek.

De én nem járok kb sehova, csak kutyázok. Ezzel jár, legalábbis számomra.

Bár profinak azért nem nevezném magam, de már az első kutyám megérkezése előtt majd után is nagyon sokat olvastam kutyás témában, videókat néztem és a nekem tetsző fogásokat kipróbáltam a kutyámon is. De jártunk kutyasuliba és végül az agilitynél kötöttünk ki, de ez már egy másik történet...

Talán 4-5 éves lehetett amikor azt mertem mondani, hogy igen, sikerült összeraknom azt a kutyát, amilyet akkor akartam, amikor hozzám került.

Időközben jött a második, aki hiába volt egy makacs terrier, sokkal gyorsabban és könnyebben ment vele minden.

Szerintem a kutyázásra is igaz az a mondás, hogy a gyakorlat teszi a mestert, minél több kutyád lesz, úgy, hogy arra törekedsz, hogy mindegyikből kihozd a maximumot, akkor ez a folyamat egyre gyorsabban fog menni.

Na, most verjem ki a HIM számot a fejemből, Kérdező!

Hogy valami konkrétumot is olvass, nekem a 2 kedvenc szakirodalmam Andrea Ardentől a Dog-Friendly Dog Training, ami egy könnyű, szájba rágós, sokszor önmagát ismétlő olvasmány, de elmagyaráz olyan dolgokat, amiket megdöbbentően sok kutyatartó nem tud: pl. jutalomfalat megfelelő használta és elhagyása, hogyan gyakorljunk a kutyával, sikerre való felkészítés elve, különböző képzési módszerek közötti különbségek stb. Egy közepes angol nyelvtudással már teljesen emészthető.

A másik Leslie McDevitt-től a Control Unleashed, amit sajnos már egy magasabb szintű angol tudást igényel, magyarra meg nem fordították. Ez a könyv kifejezetten problémamegoldásra van kihegyezve: behívás, kapuszabály, nyakörv/hám felvétele, reaktív kutya(!), milyen a jó kutyaiskola/kiképző stb. Kár, hogy magyarul nem elérhető, nagyon ráférne a legtöbb gazdira.

Karen Pryort is érdemes olvasni, van neki magyarul megjelent, de már csak antikváriumban beszerezhető könyve, illetve a weboldalán is vannak nagyon hasznos írások (pl. 101 Things to Do with a Box, ami egy kreativitásfejlesztő és öbizalom-növelő játék kutyáknak, vagy a Don't Socialize the Dog!, ami a provokatív címmel ellentétben, azokra a szituációkra hívja fel a figyelmet, AMIKOR ne is próbálkozzunk, mert kudarc lesz a vége.)

Mindemellett a kutyák testbeszédéről is sokat olvastam + nézegettem a környezetemben levő kutyákat.

Magyarul tudom még ajánlani az Undogmatik blogot.

Három dolgot tennék még hozzá:

- önismeret és őszinteség. Nem csak, ha fajtákról van szó, hanem ha menhelyi egyedekről. (Egyre több rémes menhelyi kutya + gazdi párossal találkozom, mert a gazdi egyszerűen nem tudja, hogy mit vállalt, csak rábökött a legcukibbra vagy a legszerencsétlenebbre.)

- nekem idős, menhelyi kutyám van, úgyhogy én célzottan idős és menhelyi kutyára készültem.

- Van egy kutyás barátnőm, akiből a mai napig nem értem, miért nem lett kiképző. A tudása, a kutya- és emberszeretete megvan hozzá ÉS mindenkinek segít, aki partner benne. Ő rengeteget segített nekünk és a mai napig sokat tanulok tőle. (Sajnos elég sok a lúzer gazdi a környéken.)