Szerintetek boldog a kutyám?

2 éves golden. Második emeleti panelban lakunk ő meg én. Egy héten 5 napot dolgozom, kb 9 órát van egyedül a munkanapjaimon, olyankor csak az előszobában lehet, ami ablaktalan, hűvös. Mielőtt elmegyek dolgozni, 45 percet lent vagyunk. Séta, futás, szaglászás, séta, játék, haza. Nagyon jól viselkedik. Aztán meló után másfél óra aktiv mozgás következik. Séta, futás a bicikli mellett, séta, játék, póráz nélküli rohangálás egy hatalmas réten, haza. Amikor itthon vagyunk, sokat játszom vele. Klikkerrel tanitom trükkökre, gyakoroljuk az engedelmességet. Este egészségügyi séta van, kb fél óra. (Ez az általános rutin, de ezekben a nagy melegekben felcseréltem és meló után vagyunk lenn fél órát, este pedig kb másfél órát.) A szabadnapjaimon rendszeresen viszem úszni, kempingezni, kirándulni. Emberrel, állattal jól kijön. Az agresszió messze áll tőle, kihátrál az ilyen szituációkból.

1. Mostanság többször kaptam innen-onnan olyan megjegyzéseket, hogy rengeteg az a 9 óra neki egyedül, vagy hogy állatkinzás őt lakásban tartani.

2. Most jöttünk haza egy kempingből, 4 napig voltunk. Rengeteg kutya volt, Bandáztak, játszottak, úsztak, birkóztak, láttam az enyémen, hogy nagyon jól érzi magát.

Beszélgettem az egyik gazdival, elmeséltem neki, amit most nektek. Azt mondta lehet, hogy magányos. Kutya társra vágyik.

Én úgy érzem a kutyám tisztel és szeret. Mivel én is igy érzek, szeretném neki a lehető legjobb életet. Nekem csak ő van, olyan mintha a fiam lenne. Vajon boldog igy? Eddig nem tudtak elbizonytalanitani, büszke voltam rá, hogy milyen sokat foglalkozom vele. A kutyadoki is megjegyezte nemrég, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb, mint némelyik, kertes házban tartott kutya. Erősitsetek meg ebben a hitemben, vagy adjatok tanácsot, min és hogyan javitsak.