Szobakennel, hogy csináljam? Teljesen elkeseredtem.

Ezt a szobakennel dolgot soha nem fogom megérteni, csak kialakítja benne a szeparációs szorongást.

Egész életemben voltak kutyáim, (65 éves vagyok) gyönyörűen felnőttek mellettünk, mindent megtanultak amit egy kutyának tudnia kell, nem csináltak kárt, sem magukban, sem a környezetükben. A rágós időszakban cipőket és fontos dolgokat nem hagytunk elől, kaptak rágókát.

Ez a szobakennel nem csak hogy ronda, de még káros is, de valaki kitalálta, jó üzlet volt és divatból a hozzá nem értők követik.

A kutya családtag, ezt neki is tudnia kell, mi a fenének bezárni?

Picike még, hadd találjon magának kedvenc helyet, oda kell majd tenni egy plédet vagy a kosarát és nem lesz semmi probléma!

Mindent meg fog tanulni, lesznek kisebb-nagyobb balesetek is addig, - ahogy a gyerekeknél is előfordul - mégsem zárjuk őket ketrecbe.

A normális kutyatartás öröm, nem pedig egy ilyen vergődés, mint amit leírtál.

Én is szobakennel ellenes vagyok.

A szobakennelnek tenyésztőnél, kutyakozmetikában, esetleg állatorvosnál van létjogosultsága, nem pedig egy otthonban.

A jóllakott, nyugodt kiskutya végigalussza az éjszakát, rendszerint a gazdi ágya előtt.

Nem kell ide tudományos könyv, elég szeretni és ellátni.

Rendszeresség kell legyen az életében, sok foglalkozás vele és biztonság, más nem kell a kiskutyának.

Én is felneveltem kutyagenerációkat úgy, hogy életemben nem ütöttem meg őket, még újságpapírral sem, mégis még a gondolataimat is ismerték, holott a szobakennelféle őrület még nem is létezett.

Mi keveset használjuk a kennelt, de nálunk nagyon jól működik.

Kicsi korában éjjelre zártuk be, meg ha nagyon láb alatt lett volna (kb. 2-3 órát nappal).

Mi nem misztifikáltuk túl. Betettünk egy pokrócot, meg a 2-3 játékát, amit első nap kapott, be a kutyát, és otthagytuk éjszakára. Első éjjel volt kb. 1 óra hangoskodás, de csak egyszer néztünk rá, hogy minden rendben van-e, reggel nagy dicséret. Második nap csak 10 percet nyüszögött, harmadik nap semmit.

Közben egy új kutyapokrócot is vettünk, amit egy éjjel én használtam, és azt tettük be hozzá, mondjuk a mienk mentett, és nem tudtunk alomszagú holmit hozni.

Napközben nem akarjuk, hogy magától bemenjen, de nem is idegenkedik tőle.

Kutyaketrecet akkor használom ,mikor elmegyünk kirándulni,megszállunk valahol ,ezzel biztosítom ,hogy véletlenül se keletkezzen kár, illetve kocsiban szálításkor használjuk.

Első éjszakákat nem ketrecben töltötte, első éjel nyüszögött, ha erősebre kezdett ráförmedtem röviden vagy hasonlóan kifelyeztem ez már sok. Ez 3 nap nehézség, utána könnyed a dolog. Kerecre is rácsaphatsz egy közepeset egy határozott nem kiséretében. Dajkálással eléred,hogy ő fogja életedet beosztani.

Pnotosan!

Mindenképpen bent egyen arra is figyelj :)

Nekünk nagyon bevált a szobakennel, abban alszik, napközben oda megy be, semmi hiszti, sőt, amióta szépen beszokott, úgy általában is jobban megvan egyedül.

Nem teljesen szándékosan, de én nappal szoktattam be a kutyát - napközben a munkahelyemen van velem, sokszor előfordul, hogy nem mászkálhat szabadon, továbbá amíg kicsi volt, addig az össze-vissza pisilés ellen is tökéletes volt a kennel, jobban tudtam kontrollálni a séták idejét. Annyi előnye volt a nappali szoktatásnak, hogy mivel egy légtérben volt velem, ha hisztizett, rögtön le tudtam tiltani. Otthon éjszaka rövid időn belül már egy szava se volt ellene.

Benti etetést-itatást rácsra szerelhető tállal kiválóan meg lehet oldani (Fressnapf-ban kapható) és tanácsos is, ahogy már írták, illetve nekünk van kenneltakarónk is, amivel ilyen kellemes kis félhomályos zuggá alakítható a kennel, szereti. Semmi különös, egy régi dupla lepedő.

Szerintem az a lényeg, hogy ne görcsölj rá, én se hittem volna 2-3 hónapja, hogy egyszer ez lesz a kutya bázisa, de a munkahelyemen most már alap, hogy oda megy be, és ott van, be se kell csukni.

Kemény szív, füldugó, egy-két nap, sok sikert :)

Ez egy elég nagy dilemma volt nekem, mert sok helyen azt írják, a kennelben nem érheti semmi kellemetlen dolog. Na de a kennel már önmagában kellemetlen eleinte, a ketrecre csapás vagy bármilyen más fegyelmezés meg pláne :)

Én végülis beszereztem egy sima vízsugárra is állítható gyenge virágspricnit, és ha hiszti volt, akkor mondtam, hogy csitt és lespricceltem. Ez max 10-20 alkalom volt, aztán már elég volt a vezényszó is. Ez kizökkentette a hisztiből. Hogy helyes módszer-e, azt nem tudom, nekünk bevált.

Rendszeresen adtam be neki sárgarépát (nagyon szereti) vagy más rágókát (szárított marhafület pl, nem koszol, sokáig kitart), amin eldolgozgatott szép csendben. Nem olyankor adtam be, amikor hisztizett épp, de ezt nem tudományoskodtam túl. Így a békés időszakok egyre hosszabbra nyúltak, aztán állandósultak.

Ha tehettem, akkor simán ignoráltam, de ugye ez munkahelyen nem mindig volt megoldható, úgyhogy ez inkább maradt éjszakára.