Kiskutya kedvtelen, étvágytalan, ez normális így?

Két napja hoztunk haza egy közép-ázsiai juhászkutyát, pont most a héten két hónapos. Tudom, hogy ilyen korban még leginkább csak alszanak, esznek, isznak és játszanak, de ő az utóbbi hármat nem igazán csinája. Szinte állandóan vele vagyunk, plusz van egy másik kutyánk is (közel 15 éve nálunk van, keverék, közepes testű), ő úgy játszogatna vele, de a kicsi nem vevő rá, sőt, fel sem akar állni, csak ha tényleg muszáj. Előző két este virgonckodott, első nap körbejárta az udvart, de tegnap és ma már szinte csak aludt. Bár ezt a meleg számlájára is írhatjuk.

(Az éjjelt egyébként még sajnos végigszenvedi, úgyhogy jó éjszakáim voltak eddig :D)

Na de nem is a lustálkodás hagyja a legnagyobb kérdőjelet bennem, hanem az étkezés. A kérdésem az lenne, lehet ez a nem evés, ivás az új környezettől? Az orvos jövőhéten esedékes, kapja a következő kötelező oltását, így őt alaposan kikérdezem majd a dolgokról, viszont addig nem szeretném, hogy ne egyen, és hogy ennyire bágyadt, nemtörődöm legyen. Valami javaslat van esetleg konrétan ennél a fajtánál, vagy úgy általában? Betegségre egyelőre nem gyanakszom, sejtem, hogy a testvérek hiánya (kilencen voltak az alomban) közrejátszhat ebben, csak nem tudom, mikortól nem egészséges ez a viselkedés, mert ilyen pici kutyám még nem volt.

Előző gazdái házikosztot adtak neki, többnyire húslevest. Első napon mi is azt tettünk elé, behabzsolta. Azóta tápot, illetve konzerves junior eledelt is kapott, de nem nagyon ette. Gondoltuk, talán nem tetszik neki, ismét próbálkoztunk kis hússal, de azt is csak szaglászta. Az ivással ugyanígy van.

Rengeteget olvastam a fajtára vonatkozóan az etetésről és a viselkedeséről, a kiskutyákról úgy általánosságban szintén, de a legtöbb helyen a leírtak alapján a harmadik-negyedik nap körül már kevésbé zárkóztak el, féltek, ez az oka, hogy írtam.

Ezt a fajtát alaposan ismerők, kutyás témában jártasak válaszait várom, de azt kérném, hogy normálisan, mert egy-két témánál láttam pár választ a még kezdő kutyások kérdéseire, és nem mindegyik volt a legszimpatikusabb.

Mielőtt kérdés lenne esetleg: nem saját, de nagytestű kutyákkal már volt dolgom, barátoknál, közelebi rokonoknál németjuhász és dobermann is megfordult. Leginkább a rottweilerek foglalkoztattak, az ő viselkedésüket kicsit behatóbban ismerem, de a neveléssel úgy érzem, nem lesz gond, sőt, próbálkoznék is már egy-két dologgal etetés, ürítés szempontjából, de olyan kicsi még, hogy a nevét sem hiszem, hogy tudja, hiába mondom neki állandóan. :)